Korombeliek, ti is szoktatok gyakran így érezni? (24/L)

Valahogy ahogy telik az idő, egyre többet gondolkozom az életen. Régen annyira felhőtlenül éltem, nem stresszeltem a jövőn csak vidám voltam. Mostanában viszont annyira sokat gondolkozom a jövőn és megijedek. Valahogy kilátástalannak érzem, nem tudom hova tart az életem, hol fogok kikötni.

Kapcsolatok terén is annyira nehéz ismerkedni a mai világban, mert a legtöbben nem akarnak hosszútávú kapcsolatot vagy még mindig csak élni akarnak..

Munkát sem a legkönnyebb találni, olyat ahol tényleg jól érezheted magad és azt dolgozhatod amit szeretsz is csinálni.

Sokszor annyira monotonnak érzem a napokat, mert már elzárkóztam a randiktól is, amiért mindig ugyanaz a vége.. A munka csak monoton, minden nap kb ugyanaz még ha barátokkal is találkozom.

Szeretném azt érezni hogy élek, úgy igazán. Szerelmesnek lenni, valakivel közösen utazni és programokat csinálni.

Megijeszt hogy nem látom még magam előtt kiforrva a jövőm.