Melyik a jobb szociális vagy magányos lét?

10

nekem még párom sincs

Középiskolában úgy gondoltam nincs szükségem barátokra meg a szociális képességeim is a béka segge alatt voltak. Levelező tagozatra jártam egyetemre, így ott sem beszélgettem senkivel. Szó szerint évek óta úgy élek, hogy nincsennek normális kapcsolataim korombeliekkel. Amikor egyetemi vizsgák előtt beszélgettünk a csoporttársaimmal, akkor tudtam meg milyen, ha társalogsz olyan emberekkel, akikkel van legalább minimális közös hang és hogy miből is maradtam ki az évek során.

Kutatások bizonyították, hogy a magány legalább olyan rossz hatással van az egészségre mintha cigarettát áll meg talán még is rövidíti az életed.

"Kutatások bizonyították, hogy a magány legalább olyan rossz hatással van az egészségre mintha cigarettát áll meg talán még is rövidíti az életed."

ezek szerint nekem nem lesz valami hosszú életem..

#10: a 11 es valaszolo nem en vagyok.

3-as voltam.

Csak ahogy vegig porgettem most úgy tűnhetet éa gondooltam kikérem magamnak, mert ilyen módon ém nem nyavajognék, mint a #11es.

17. Nem nyavajgott, de te bunkó vagy..

Én voltam a 10es

Részemről is a szociális a jobb, még hozzá sokkal.

Előttem írta már valaki, hogy úgy érezte, gondolta, nincsen szüksége barátokra. Ezzel ugyanígy voltam én is. Részben emiatt, illetve azért is, mert izolálva éltem gimi alatt; suli és az otthonom közt ingáztam, attól eltekintve nem jártam sehová sem. Barátaim se voltak, az osztálytársakkal se nagyon találtam a közös hangot (2-3 kivétellel), de nem is nagyon törtem magam, hogy ez amúgy változzon.

Aztán egyetem alatt lettem kénytelen nyitni mások felé, ahol hamar rájöttem, hogy mennyivel jobb, ha nem elkülönülve vagyok, rendesen járok társaságba, érdeklődő vagyok. Akkor szembesültem azzal, hogy még rosszabbak voltak a kommunikációs és szociális képességeim, mint gondoltam, de idővel, meg sok gyakorlással, azért kezdett rendbe jönni a helyzet. Vagyis, inkább jobb lenni. Bántam, és bánom most is, hogy mennyi mindenből kimaradtam.