Szerintetek az igazságos, hogy a szép emberek olyan könnyen szereznek barátokat, szinte sosem magányosak és alapból magabiztosabbak szociális téren?

És te onnan a gép másik oldaláról honnan tudod ilyen jól, hogy 100%-ban nem magányosak és olyan könnyen megy nekik a barátszerzés?

Honnan tudod, hogy esetleg belülről nem magányosak?

Hallottad már azt, hogy sokan azért veszik magukat körbe sok mindennel, mert egyébként belülről nagyon magányosak?

Persze hogy nem igazságos, de az emberek vonzódnak a széphez. Még a gyerekek is, sokszor olyan személyekhez akarnak mindenáron közeledni, akik nem szeretik őket. Az élet igazságtalan. Néha szégyellem magam azért, mert a külső adottságaim miatt sokszor előnyt élveztem. Igaz, előfordult olyan is jó párszor, hogy valaki irigységből vagy féltékenységből ártott nekem. De azt hiszem, ez így van jól, ez enyhít valamit az igazságtalanságon.

N

Ha valamit nem ad meg az élet könnyen, akkor irigykedés helyett küzdöl. Ha kövér vagy le tudsz fogyni, kivéve a pajzsmirigyesek, külső ha nem is előnyös lehet javítani rajta. Munkában való elhelyezkedésben lehet a rondának nem kell küzdeni, mert mondjuk családtag lesz a főnöke vagy annyira tanult, hogy felveszik simán bárhová.

Az életben sok múlik a szerencsén. Vannak, akik mindenben sikeresek, legtöbben úgy 80% változó és vannak, akik semmiben vagy nagyon kevésben.

“Tudod kiknek van becsülete személyes tapasztalataim alapján? A ribiknek.”

Ezt csak én nem értem? Vagy irónia akart lenni?

Ja mármint úgy, hogy “meg van becsülve”?

Mert hogy valakinek van becsülete az teljesen mást jelent…

Hát mondjuk az, hogy “meg van becsülve” ez is eléggé sántít. Hidd el, akik rájuk hajtanak, azok is annak nézik és csak “arra” kell nekik.