Sajnálják és belegondolnak, milyen szerencsések, hogy egészségesek.
Te nem vagy mozgássérült ugye?
Én is érintett vagyok: volt egy időszak - kb. a 2000-es évek második feléig-, amikor még kaptam az ívet, főleg a nőktől...
Igen: van, aki nézi őket, mert van, aki fél tőlük; nem tud velük mit kezdeni, így inkább ellenséges velük; van, akit idegesít a lassúságuk;
van, aki akkor szembesül ele, hogy "engem" is érinthet baj és ez megrémmiszti...
Nem szoktam őket bámulni, mert minden azonnal kiül az arcomra, hiába "tüntetem el" szinte rögtön utána. Nagyon sajnálom őket, és ilyenkor mindig eszembe jut, hogy mennyire nehéz lehet nekik, és az is, hogy mennyire szerencsés helyzetben vagyok, amiért nincsen ilyen gondom. És az is, milyen törékenyek vagyunk, mennyire könnyen kerülhetek én is ilyen helyzetbe.
Családunkban is van egy mozgássérült, miatta sem tudnék lenézni másokat ilyenért, vagy degradálni őket, mert tudom, mennyire nehéz neki így is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!