Miért használják sokan a pánikroham szót a sima hisztire? Ez nagyon bántó annak aki valóban ebben szenved.
Sok ismerősöm és akár idegenek neten is, sokszor úgy fogalmaznak hogy bepánikolt vagy pánikrohamot kapott valaki, vagy ők maguk. De a beszélgetésből vagy a netes kommentből az derül ki hogy ez valójában egyáltalán nem pánikroham, hanem érzelmi besokkallás, megvolt az utolsó csepp a pohárban, mondjuk egy régóta stresszes munkahelyen, kiborult az illető, sírógörcs jött rá. Múltkor az egyik munkatársam mesélte hogy borzalmas napja volt, összeveszett a közvetlen kolléganőjével, emiatt nem tudott senkitől segítséget kérni, pedig szükség lett volna rá éppen, és egy vendég is panaszt tett a munkájára, majd egy másik munkatársunk aki amúgy is pokróc stílusú beszólt neki, és ott borult a bili. Sírt, bezárkózott a WC-be majd haza is ment otthagyva mindenkit.
Vagy használjàk úgy is hogy mondjuk: “Elaludtam a vonaton, majd mikor felébredtem és észre vettem hogy száz kilométerre vagyok, bajban vagyok, teljesen bepánikoltam”
Én úgy tudom, és sajnos tapasztalom is, hogy a pánikroham körülményektől függetlenül keletkezik, vagyis akár ok nélkül egy nyugodt, boldog tevékenység közben is jön. És mérhető fizikai rosszullétet okoz (pulzus és vérnyomás emelkedés, gyors lègzès) Illetve a nem mérhető de borzalmas rosszullét érzet, sőt rettegés, és halálfélelem.
Hogyhogy mégis így terjedt el a köztudatban?
A pánik és a pánik roham nem egy és ugyanaz :)
A pánikroham emberenként változó is lehet, nem mindig jár hiperventillációval vagy szembetűnő tünet együttessel, mint a hidegverejtékezés, vagy a menekülés a helyszínről. Van csendes pánikroham is, ami ugyanannyira megviseli az elszenvedőt, mint ha ezek is jelen lennének. A WC-s jelenet és az, hogy utána hazamenekült például tipikus menekülési vágy, amihez társulhat halálfélelem is, de semmi féle képpel nem nevezném hisztinek. Pont ez ami sértő, nem pedig elismerni, hogy rohama volt. És mivel te is tapasztaltad már, pont ezért nem kellene ítélkezned :)
Átlagemberektől talán nem várható el, hogy klinikai pontosággal használják ezeket a fogalmakat. A depis szó is gyakorlatilag a rosszkedvű szinonimája lett, pedig az 2 különböző dolog.
A vonatos példád egyébként nem jó. A bepánikoltam és pánikrohamom volt nagyon nem ugyanaz. Ebben a helyzetben teljesen valid a pánikoltam szót használni.
Én most kicsit eltérek a konkrétumoktól a kérdés lerásában és megkérdezem így, hogy miért lenne bántó.
Akinek tényleg pánikrohama van, azon egyrészt úgyis látszik, hogy nem hisztizik, másrészt meg a rohama alatt toronyóra magasságából xarja le, hogy ki mit gondol róla.
Volt pánikrohamom, annyit mondhatok, hogy az volt a legkiseb bajom, hogy ki mit gondolhatott akkor, jobban lekötött p, hogy mindjárt szétrobban a mellkasom, nem tudok lélegezni, stb.
Másrészt, akinek van valami problémája, az nem kezdi másnak a problémáit kivesézni és nem érzi úgy hogy csak azért, mert a másik is ettől szenved, meg kell vizsgálni a hitelességét.
Harmadrészt, és ami a legfontosabb, miért neked kellemetlen, ha valaki azt mondja, hogy pánikrohama van amikor nincs?
Ha te laktózérzékeny vagy és valaki azt mondja, ő is az, azt sem veszed személyes sértésnek.
Engem is zavar ahogy felvizezik, megváltoztatják komoly szavak jelentését, ráhúzva mindenféle olyan enyhe dolgokra ami nem is az. Sorolhatnék kapásból vagy 10 ilyen pszichológiai jelenséget vagy szakkifejezést, de inkább nem fogok. Bizonyára mindenki ismeri a jelenséget amiről most eddig írtam.
Viszont ennek ellenére azt kell mondanom, hogy nem tudhatod biztosra, kedves kérdező! Mi van ha tényleg pánikroham tört a vendéglátós ismerősödre? Simán előfordulhat ha ilyen bezárt, negatív helyzetben találja magát az ember. Igazából 1-1 pánikroham elég sok emberre rátörhet, és baromi kellemetlen. Ami viszont igazán probléma, ha ez állandósul, és pánikbetegséggé növi ki magát. Tehát ha rendszeres és visszatérő rohamok vannak, és megkeserítik az ember életét. Szóval én alapvetően nem minden esetben kérdőjelezném meg azt, ha valaki szimpla pánikrohamról számol be. Manapság a stressz, a folyamatosan zaklatott idegrendszer, túlzott elvárások miatt simán növekedhet ezen helyzetek és személyek száma is, akik 1-1 rossz helyzetben végül szétesnek és átélik a pánikrohamot.
Mondom mindezt úgy, hogy én is érintett voltam nagyon sok éven át, jelenleg szerencsére tünetmentes. És engem is zavar ha ezt a komoly bajt összemossák bármiféle hisztivel vagy pánikolással. De azért mint mondtam, nem zárható ki hogy bizonyos esetekben másoknál is megtörténik.
Amiért a mindenféle lelki nyomorék introvertáltnak nevezi magát pl.
Mert fanci lett, hogy tudnak egy ilyen szót és azt hiszik ezzel könnyebben megússzák a vállalhatatlan viselkedés következményeit
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!