A gonosz emberek tudják magukról, hogy gonoszak?

Hú, ez egy nagyon jó kérdés, és nehéz is.

Volt nemrég egy baráti beszélgetés ilyen témában. Én azt gondolom, hogy minden embernek van olyan magányos pillanata, amikor legalább saját magának bevallja, hogy gonosz, hogy elgondolkodik. Nem is kell bevallania senkinek.

Volt a társaságban, aki másképp gondolta: szerinte a gonosz ember eleve úgy szocializálódott, hogy még magányos pillanataiban sem látja be, hogy gonosz, tehát nem is gondolkodik el rajta, egy pillanatig sem. Tartok tőle, hogy igaza lehet. Vegyük pl. a történelem talán legnagyobb gonoszát, ördögét, Hitlert. Nehezen tudom elhinni, hogy éjjelente álmatlanul forgolódott álmában amiatt, hogy tömegeket mészároltatott le.

Nem tudhatjuk a kérdésedből, milyen szintű gonoszságra gondolsz.

Nagyon érdekes (borzalmas) meghallgatni azoknak a katonáknak a gondolatait, akik pl a népirtást meg egyéb borzalmakat csinálnak a világ több pontján.

Hogy hogy jut el valaki addig, hogy nem csak gyerekeket erőszakol meg, lő le, megkötözött embereken átmegy tankkal, kórházakat robbant fel, de még büszkén posztolja is a képeket meg a videókat róla?

Mer ugye otthon ülni, és játtszani a tudatlant könnyebb, nem látod szemtől szembe mi van, ha nem akarod.

De a helyszínen napi szinten látod a dolgot, és aktívan részt veszel benne.

Dehumanizációval kezdődik a dolog, a propaganda elkezd úgy beszélni bizonyos csoportokról, hogy férgek, kártevők, egzisztciális veszélyt jelentenek ránk tehát önvédelem kiírtani őket, vagy mi vagy ők, meg kell bosszulni valamit kollektíve a csoport minden tagján, az állandó adok-kapok a két fél közt, még akkor is, ha ez nagyon kiegyensúluozatlan de az emberek nem szoktak csak úgy békésen kiírtódni, aztán emiatt újabb bosszú, stb.

Versenyek alakulnak ki, hogy ki hányat, hol él hogyan, mint egy videójátékban.

Ezek az emberek álatalában

És aztán elszalad velük a ló.