Csak én nem merek hosszabb távon előre tervezni a covid óta?

Egyrészről meg tudom érteni, ha/amikor valakik így éreznek. A Covid, a háborús konfliktusok, egyéb, hasonlóan nagy volumenű dolgok megmutatták, hogy pillanatok alatt történnek akkora katasztrófák, amik teljesen és visszafordíthatatlanul megváltoztatják a mindennapjaink. Így pedig nehéz tervezni. De közben az élet arról is szól, hogy céljaink, terveink vannak, amikért dolgozunk, amik hajtanak előre. Tehát azért mégis csak kellenek ilyesfajta célkitűzések, mert hiába történhet bármi, nem várhatunk állandóan valamilyen katasztrófára, vagy akár kisebb dologra, hogy most épp milyen baj jöhet. Mert közben elmegy mellettünk az élet, és nem éltünk, nem használtunk ki különféle lehetőségeket.