Mi a kedvenc versed/versrészleted?🪶🖊️

Bár Józsi mindig hanyag volt,

A mosdópapírt sosem fogta,

Nem törölte ki soha fenekét,

Mégis boldogan élte életét.

Hagyta, hogy az élet úgy menjen,

Nem törődött a kis dolgokkal sem,

Független volt minden külső szóra,

Csak élvezte az örömteli órákat soha.

Hatalmas bátorság lakozott benne,

Hogy nem kötözködött a szabályok szívében,

Szentimentális módon boldogságot talált,

Amíg ő maga az álmaiból szőtt pályán járt.

Mégis, ha jönne a mosdóparti kihívás,

Biztos lennék, hogy Józsi akkor sem hagyja magát,

Elmosolyodna, s bölcsen közölné,

Hogy ő az, aki sosem veszíti el magát.

Tóth Árpád - Körúti Hajnal és Esti Sugárkoszorú

Radnóti Miklós - Nem tudhatom…

Nem vagyok egy nagy versrajongó, de ezeket pl. nagyon szeretem.

#3 vagyok

Eszembe jutott még egy.

Ady Endre - Az eltévedt lovas-t is nagyon szeretem.

Az abszolút kedvencem TS. Eliot Four Quarters költeménye.

What we call the beginning is often the end

And to make and end is to make a beginning.

The end is where we start from. And every phrase

And sentence that is right (where every word is at home,

Taking its place to support the others,

The word neither diffident nor ostentatious,

27

An easy commerce of the old and the new,

The common word exact without vulgarity,

The formal word precise but not pedantic,

The complete consort dancing together)

Every phrase and every sentence is an end and a beginning,

Every poem an epitaph. And any action

Is a step to the block, to the fire, down the sea's throat

Or to an illegible stone: and that is where we start.

We die with the dying:

See, they depart, and we go with them.

We are born with the dead:

See, they return, and bring us with them.

The moment of the rose and the moment of the yew-tree

Are of equal duration. A people without history

Is not redeemed from time, for history is a pattern

Of timeless moments. So, while the light fails

On a winter's afternoon, in a secluded chapel

History is now and England.

With the drawing of this Love and the voice of this

Calling

We shall not cease from exploration

And the end of all our exploring

Will be to arrive where we started

And know the place for the first time.

Through the unknown, unremembered gate

When the last of earth left to discover

Is that which was the beginning;

At the source of the longest river

The voice of the hidden waterfall

And the children in the apple-tree

Not known, because not looked for

But heard, half-heard, in the stillness

Between two waves of the sea.

Quick now, here, now, always—

A condition of complete simplicity

(Costing not less than everything)

And all shall be well and

All manner of thing shall be well

When the tongues of flame are in-folded

Into the crowned knot of fire

And the fire and the rose are one.

Ady Endre: Elbocsájtó, szép üzenet

Csokonai Vitéz Miháy: A Reményhez