40-50-es korosztály, akik házasságban vagy kapcsolatban élnek, és nincs gyerekük, de nem is akartak/akarnak, nem érzitek a hiányát? Nem bántátok meg, hogy nem lett? Nem érzitek úgy hogy kimaradtok valamiből?

#10

Csupán azért szakítani, mert a volt párod nem akart gyereket?

Sógornőm 40 és a munkának él. Épp múltkor mondta, pár éve ha úgy lett volna talán, de már nem érzi, hogy szülni akarna.

Unokatesóm házas 15 éve, 44 éves, szintén a munkának él.

Nagyon sokat utaznak, programoznak így kerek az életük.

Nekünk nincs és nem is lesz közös gyerek. Nekem nem lehet gyerekem. Természetesen hiányzik, de elfogadtam és így is jó életem van.

Férjemnek van gyereke az első házasságából, aminek nagyon örülök. Így nem érzem, hogy miattam neki sem lett soha gyereke. És az is nagyon jó, hogy jól kijövök én is a gyerekével, szeretem, ha nálunk van, jó érzés, hogy van.

#15

Akkor igazad van.

El kell válni és ennyi.

Nem állok le veled vitatkozni.

Nem vagyok 40-50-es, de bedob néha videókat a TT ilyen idős gyerektelenektől, és azt szokták mondani, hogy nem bánták meg. Én sem akarok, 30 feletti nőként, gyakorlatilag egyszer sem volt olyan pont az életemben, amikor vágytam volna gyerekre, van egy csomó dolog, amit szeretek csinálni a szabadidőmben, azt nehezen tudom elképzelni, hogy hirtelen 50 évesen nem élvezek semmit és ülök a nappaliban, hogy bár itt lenne egy gyerek.

Vannak barátaim (+viszonylag könnyen barátkozom újakkal) és három testvérem, szóval gyanítom olyan sem lesz, hogy egy darab emberrel sem tudok beszélgetni, ha erre vágynék. És annak ellenére, hogy sajátot soha nem akartam, nem gyűlölöm a gyerekeket, szóval nem akadály, ha barátoknak vagy tesóknak születik, attól még szívesen találkozom velük és leszek a jó arc nagynéni. :D

Szerintem ésszel és számolgatással nem lehet gyereket tervezni. (lsd csok és hasonlók, abból csak a baj van)

Egyszer csak érzed, hogy gyerek kell, elkap egy megmagyarázhatatlan érzés.

Ez vagy jön, vagy nem.