Boldog vagy,hogy magyarnak születtél?

Elsősorban azért jó magyarnak lenni, mert a nyelvünk rendkívül választékos és bonyolult. Úgy játszani a szavakkal és cifrázni a mondanivalót, vagy ilyen jókat káromkodni nem lehet semmilyen nyelven.

A másik amit szeretek, hogy Magyarországon belül nincs távolság, nem kell napokon át utazni, hotelt kivenni például egy ügyintézéshez.

Az is megnyugtató, hogy a környező országokban nincs háború és minket sem háborgatnak. Ha pedig jobb életre vágyik az ember, gond nélkül leléphet innen.

Konkrétan ettől nem vagyok boldog, de vannak jó oldalai a magyar mivoltnak.

“hotelt kivenni például egy ügyintézéshez”

Mert melyik országban kell? Mindenhol vannak helyi központok.

“környező országokban nincs háború”

Te amúgy Magyarországon élsz? Csak azért kérdezem, mert Ukrajnában, ami mellesleg nem csak hogy határos velünk, de sok magyar is él ott, épp zajlik egy háború és déli szomszédainknál sincs épp felhőtlen nyugalom. Jó ha tudsz róla.

Van egy barátom, aki itt élő libanoni állampolgár. Mióta őt ismerem, egy kicsit jobban tudom értékelni az EU-s útlevelem. Gondolok itt arra, hogy engem nem toloncolnak ki az országból, ha mondjuk kirúgnak az állásomból és három hónapig nem találok újat (neki olyan tartózkodási engedélye van, amit munka miatt kapott, és ha munkahelyet vált, az egy több hetes procedúra, mászkálnia kell a bevándorlási hivatalba, ha meg x napig nem találna munkát, akkor el kellene innen mennie), meg mikor tervezgettük, hogy oké, menjünk el kirándulni valahová, és szólt, hogy ne gondolkozzak közel-keleti országban, vagy Angliában, mert neki oda is vízum kell...

Persze, jobb lett volna Svédországba születni, de Eu-s tagállam polgáraként szerintem eszméletlen jó dolgom van, gyanítom, hogy szerencsésebb vagyok, mint valaki, aki az Egyesült Államokban született, és még mindig költözhetek Svédországba, ha Magyarország nem tetszik.

"túl minden bún, minden szenvedésen,

Önérzetünket nem feledve mégsem,

Nagy szívvel, melyben nem apad a hűség,

Magyarnak lenni: büszke gyönyörűség!

Magyarnak lenni: nagy s szent akarat,

Mely itt reszket a kárpátok alatt.

Ha küszködőn, ha szenvedőn, ha sírva:

Viselni sorsunk, ahogy meg van írva;

Lelkünkbe szíva magyar földünk lelkét,

Vérünkbe oltva ősök honszerelmét,

Féltőn borulni minden magyar rögre,

S hozzátapadni örökkön-örökre!..."