Miért ennyire szar az élet?

Nézd, ostorozhatod önmagad és mutogathatsz minden környezeti tényezőre, hogy mi rossz.

Vagy mutogatás és depi helyett a megoldást keresed és teszel is megfelelő lépéseket.

Nem az élet a szar, hanem adott emberek mentalitása,lelki állapota. Amibe leblokkolva megrekednek s nem látnak tovább a depi burkon túl.

Önvizsgálat, önfejlesztés, dolgaid fejlesztése, rendbetétele stb és haladni is fogsz.

Meg merj rugalmasabb lenni.

Emellett megjegyzem: bp-n ha találsz is munkát az albik többször annyiba kerülnek, mint vidéken.

Ideje komolyabban elgondolkodni és depi helyett pl minden "szart" leírni s melléjük jegyzetelni megoldásokat is. A szimpla ötlettől a lehetséges opciókig mindent. Aztán jöhetnek a tettek apránként.

Problémamegoldó képességek fejlesztése.

Mindenkinek megvannak a maga kihívásai, akadályai.

Mindenki küzd a maga módján.

Még az is, aki nem mutatja ki.

Valószínűleg ezt az önsorsrontó világfájdalmat sugárzod kifelé, és senki nem szívesen ismerkedik veled, állásinterjúnál se előny. Csak az segít, ha sikerül átkattannod egy pozitívabb gondolkodásra. Kezdd el becsülni azt, amid van. Hogy egészséges vagy, hogy elvégezted az iskoláidat, hogy tudsz dolgozni ha kell, hogy független vagy, hogy van aki szeret stb. Ezek egyáltalán nem olyan alap dolgok, ami mindenkinek meglenne a világon.

Most tehermentesíted magad azzal, hogy mindenki másra áthárítod a felelősséget, pedig a saját sorsodért csak te vagy a felelős. Amint felismered ezt, rájössz arra is, hogy célokat kell kitűznöd és dolgoznod kell értük.

Ez sajnos ilyen tipikus önsorsrontás amit csinálsz.

30éves vagy, rázdeg magad és VÁLTOZTASS az életesen, amíg nem késő.

Ugyanis senki nem fog helyetted változtatni, és az öledbe se fog hullani a változás!

Szerezz egy normális melót, fejleszd magad, tanulj, kezdj önálló életet. Élj. Baromi rövid az élet elvesztegetni.

Ja, mert akinek egy kicsit is jobb élete van, annak ám csak úgy az ölébe hullott minden...

Pontosan ugyanilyen életem LENNE, ha nem tettem volna meg mindent azért, hogy másképp legyen. Csak hát, tudod ahhoz nem elég panaszkodni, meg nyifinyafizni, hanem meg kell tenni dolgokat, akkor is, amikor éppen nincs kedved hozzá, dolgozni meg tanulni kell, akkor is, amikor szívesebben nyafiznál gyakorin, bizonyos dolgokról le kell mondani, nem lesz állandó kényelem, nem lesz állandó biztonság, nem mondja meg senki, hogy mikor mit kell csinálnod... És ezektől annyira be vagy tojva, hogy inkább szenvedsz a biztonságos, ismerős, megszokott rossz életedben.

A "szerencsétlenség" fejben történik, fejben is lehet segíteni rajta. Külső tényezők ugyan befolyásolják egy ember életét, de közérzetét nem.

Rengeteg kőgazdag, szerencsés, sikeres ember halt meg drog túladagolásban, mert elviselhetetlen volt az élete "szerinte".

Ahogy rengeteg vidám ember éle az indiai nyomornegyedekben, napi 1 dollárból, akik még egy tál rizzsel is megkínálnak, ha arra jársz és meghallgatod a történetüket.