Mi a legdurvább, ami történt veled az életben?

Szexális erőszak.

F

Megerőszakoltak, majd végigvinni az abortusz folyamatát, amiben még így is megaláztak a kórházi dolgozók.

Kistiniként egy felnőtt férfi fizikailag bántott (kb 1 hetes sérülést okozott), és SENKI sem tett semmit.

A főnököm egy céges bulin bedrogozott - sajnos, vagy szerencsére teljes emlékezetkiesésem van, csak reménykedek azóta is, hogy nem tettek semmi olyat...

Végig vittem ezek után egy kis pánikbetegséget pár évig, amiből nehezen, de kijöttem.

Bocs, hogy többet írtam, mindet durvának találom.

Én úgy érzem két legdurvább volt eddig életemben, ami nyomott hagyott.

Apám nem volt alkoholista, de szeretett inni. Sokáig azt hittem az alkohol miatt agresszív, de aztán jött egy péntek este. Általános iskolás voltam 11 éves. Elaludtam, s arra ébredtem, hogy pofoz, majd azt hajtogatja miatta veszekednek anyámmal. Ezután letérdeltette és előttem felpofozta, majd kiverte az összes üveget az ajtókból, ahol volt majd elment aludni. Másnap ledöbbent mit tett. Engem és anyámat sem engedett ki, mert mindkettőnknek monoklija lett. Megfogadta nem iszik többé. Nem is ivott, de ekkor derült ki számomra, hogy alapból agresszív.

Felnőtt voltam, amikor elváltak, azóta nem tudok róla semmit.

A fenti otthoni helyzet miatt az iskolában éreztem magam biztonságban. Megkezdtem a középiskolát, amelyre nem voltam felkészülve. Az otthoni bántalmazás miatt feszült, szorongó, sok érzelmet elnyomó és nehezen kommunikáló voltam. Két hét múlva már kiközösítettek, s ekkor kiborultam annyira, hogy búcsú levelet írtam, amit éjszaka be dobtam a volt általános iskolás osztálytársamék leveles ládájába. Eret akartam felvágni, de nem ment, ezért bevettem egy doboz fájdalomcsillapítót, majd megnyugodtam ennyi volt és elaludtam. Másnap felkelve hánytam egyet, majd belegondoltam, hogy mit is csináltam, s lehet már úton vannak hozzánk. Elmenekültem, mert szégyelltem magam, de meghalni nem akartam. Délután hazamentem, s amikor pszichológushoz kerültem nem mertem elmondani mi van otthon, mert féltem intézetbe kerülök.

36/F

Bár az esetre nem emlékszem, de elvittek a rendorok otthonról 2 éves koromban, állami gondozásba kerültem.

Illetve férjhez mentem. Sose gondoltam volna. Mindig a leglehetlenebb alakok tetszettek, úgyhogy elkönyveltem, hogy macskás nő leszek. Aztán jött egy pasas, aki hónapokon keresztül udvarolt, 4 éve vagyunk házasok.(itt ismertem meg)

(nem azért, de szerintem elég gáz még itt, egy ilyen kérdés alatt is "lepontozósdit" játszani)

A kérdésre:

Az edzőm kiutáltatott a sport egyesületből.

Nem én voltam az első, és úgy hallottam utolsó sem, akivel így járt el, akkor sem javít ez a dolgon. Kibeszélt a többieknek, majd azokkal karöltve folytatta tovább, először csak visszahallottam, a végén már direkt arra mentek, hogy a fülem hallatára menjen az egész. Szemtől szembe, illetve rákérdezés után is csak jópofizást kaptam. Többen is olyan szinten éreztetni kezdték, hogy útban vagyok, hogy már nem bírtam. Volt egy nap, amikor nagyon rossz passzban volt az edző, és olyant talált mondani, hogy "engem az sem érdekel, ha nem jöttök többé, legalább lesz hely a többi, tucatszámra jelentkezőnek". Az után nem sokkal léptem ki, de előtte, mikor már rossz állapotban voltam mentálisan ennek köszönhetően, még párszor megalázott a többiek előtt.

Mindez azért történt, mert bejáró egyetemistaként nem tudtam 2-nél többször menni, ő pedig a kedvencein kívül másoknak nem pakolta át az edzéseket.