A lányom (22 éves) 16:00-ig dolgozott. Most 20:32 van és nem ért még haza. Betelefonáltam a munkahelyére és azt mondták 16:30 körül jött el onnan. Mit gondoltok? Hogyan tovább? Rendőrség nem foglalkozik vele csak 48 óra után.

Reggel lehet, hogy megtudjuk. Bízom benne, hogy minden rendben van.

Hála istennek, hogy meglett. Attól független egy jó nyakonverés kijárna neki, hogy egy fasságon való behisztizés miatt képes volt a családját ennek kitenni.

Semmi gond? Dehogy nincs gond! Ezt nem teheti az anyjával!

Felnőtt ember, azt csinál, amit akar. Én 22 évesen már rég külön laktam, dolgoztam. 22 évesen már nem elvárható, hogy minden percéről el kelljen számolnia. Nem napokra, hetekre tűnt el, pár óra az semmi.

Picit furcsa nekem az, hogy sokan arra hivatkoznak, hogy nagykorú és azt csinál amit akar. Ugyanis az nem kontrollmánia, ha több ember egy háztartásban lakik és alap, hogy informálják egymást hogyha valaki a megszokottól eltérő időben ér haza. Azért csak, hogy a többi ne aggódjon. Nálunk is bőven felnőttkorba nyúlt a több generációs együttélés. És apám 70+osként is tudott szólni ha későn jött meg és nekem sem esett le a gyűrű az ujjamrol 40 felett sem hogy jeleztem, kimaradok, későn jövök stb. Nem kíváncsiskodott senki csak a felesleges aggódás elejét vettük.

Óriási tévedés, hogy azt csinál, amit akar! Senki, családban élő ember nem azt csinál, amit akar! Ráadásul te is csúsztatsz, és nagyon nem véletlenül: "minden percéről beszámolnia" - "pár óra". Pár óra haláltól való félelem az rohadtul nem semmi. Szívből kívánom, hogy tapasztald ezt meg. Bár nem fogod, mert ahhoz szeretetkapcsolatok kellenének ...

Abban semmi kontroll nincs, hogy hazadobsz egy üzenetet, hogy “Ma későn megyek, programom van, lehet csak éjszaka érek haza.”, amennyiben erre a szülő reakciója annyi, hogy “Oké, érezd jól magad!”. A kontroll ott kezdődik, ha problémáznak a kimaradásaidon. Igen, jó esetben oda mész, ahova akarsz, de 3 mp megírni azt az üzenetet, ez szerintem ilyen alap dolog, már ha nem szarnak nagy ívben egymás fejére az együtt élő emberek. Én még úgy is megírom anyámnak néha, hogy hova megyek, hogy együtt sem élünk, mondjuk mi simán csak kommunikálunk napi szinten messengeren, egyéb oka nincs, de ha valami történne velem, akkor is praktikus lehet, hogy tudja, merre jártam utoljára.