Örülnétek vagy elfogadnátok egy bocsánatkérést egy megbocsájthatatlanért?

9-es!

Szerintem pont ez a probléma. Bocsánatot kérsz, ezzel részedről el van intézve, tiszta a lelkiismereted, a másik fél meg oldja meg a helyzetet, amibe miattad került.

Hat ez a kerdes ertelmetlen.

De mondok egy peldat, atkelek uton, majd elut engem egy fax, ott is hagy. Majd birosagon ker bocsanatot?

Hehe en nem bocsatanek ilyeneknek soha

Attól függ. Vannak, akiknek sosem fogok megocsátani. Mert a bocsánatkérés csak formai volt (vagy meg sem történt), és a károkozás szándékos volt.

De ha a gyerekem meghalna azért, mert valaki véletlenül, balesetből elütné, hiába vesztettem el a gyerekem, neki meg tudnék bocsátani, mert nem direkt csinálta. Ugyanez érvényes azokra, akik szándékosan csináltak valamit, de azóta változott a jellemük, személyiségük, és ma már nem csinálnák, és mai fejjel őszintén sajnálják és bánják. Az ilyen embernek meg tudok bocsátani.

Ahogy azt is megértem valahol, mikor egy mentálisan beteg ember megöli valakinek a fiatal gyerekét, és azt nyilatkozzák a szülők, hozzátartozók, hogy ők nem haragszanak. Szerintem ez valid, nyilván gyászolják a hozzátartozót, de értik, hogy nem tehet az illető a saját betegségéről, és ezért nem haragszanak rá.

"egy mentálisan beteg ember megöli valakinek a fiatal gyerekét"

Te megbocsájthatsz, de az ilyet agyonverik a rabok egy börtönben.

Én kinevettem az illetőt (mostohaanya).

Felőlem jöhet a bocsánatkéréssel, minimálisan sem hat meg, mert az ellopott éveimet egy szó nem hozza vissza.

Előre kellett volna gondolkozni és nem minden nap beszólni, kiutálni pusztán azért, mert létezem, és a többi.