Az normális, hogy a szüleim nyagatnak, hogy legyen partnerem miközben nem érdekel? Ha meg őszintén elmondom akkor le is harapják a fejem. Nem voltam sosem szerelmes és nem is akarok az lenni. De a szüleim ezt nem értik.

Mérlegelni kell, hogy 40 fölött, amikor már a szülők nem lesznek, rokonok nem lesznek, ismerősök a saját életükkel lesznek elfoglalva, akkor is egyedül akarsz-e boldogulni. Évben a korban már sem gyereket nem lehet vállalni, sem partnert találni. Láttam olyanokat, akik egyedül élték le az életüket teljes magányban. Nem sok örömük volt az életben. Pénzük sem volt, mert egyedül kerestek, támogatást semmit nem tudtak felvenni. Még a temetésüket is az önkormányzat intézte és utána senki nem volt, aki gondozza a sírjukat.

Nem szép kilátások.

Ne más mondja meg,hogy neked mi legyen a jó!

Ez lehet bárki más ember is,nem csak a szüleid.

Ha egyszer megemlítik,azzal nincs gond,de hogy nyaggatnak vele,az nem normális.

#4

Mert a társasmagány/megcsalva/átverve, netán bántalmazva lenni biztos jobb. :)

Nem látsz bele mások házasságába, kapcsolatába, nem mindig olyan, amit a fb-on mutogatnak..

Voltam már fos kapcsolatban, és egyedül sokkal jobb, mint egy olyanban benne ragadni.