Normális, ha szerelmes vagyok a cicámba?

Igen. Az enyém is ilyen :) Imádom. Persze túlzás, nem szerelem ez.

Szerintem neked nincs igaz barátod, valódi lelki intim kapcsolatod, amit sajnálok nagyon. Csak a cicád, aki "megért." ☹️ Egyébként a cicák terápiás hatásúak.

A macska egy állat, nem lehet vele dugni.

Persze vannak oldalak, ahol csinálják, és videó is van róla. Most nem tudom melyik.

Válásom után nekem a kutyám lelkileg sokat jelentett,mert érezte a hangulatomat,érezte azt,hogy most magunkra maradtunk.De akármilyen aranyos volt,akármilyen ragaszkodó,egyrészt ez állatoknál ösztön, másrészt pedig mindig tudtam és most is vallom,hogy emberi kommunikáció,emberi érzések nem pótolhatók semmivel.

Beszélgetni nem lehet, a séta és egyéb pedig kötöttségek.Mondom ezt úgy,hogy három kutyám volt évtizedek alatt,már házasság előtt is,alatt is,utána is. Mióta az utolsó kutyám meghalt,pár éve, azóta nincs és nem is lesz állatkám.

Magányosként arra is gondolok,hogy ha velem valami történne,akkor mi lenne az állattal? Jó esetben egy menhely,rossz esetben kidobják az utcára.Nálam is ez lenne,mert nincs senkim.

És az is benne van a pakliban,ha ismerkednék és pont egy olyan valakivel,akivel minden téren passzolunk,szeretnénk egymást ,csak éppen ő nem szereti,vagy fél az állattól. Azt nem lehet elvárni,hogy egy állatka miatt az ember veszni hagyja a boldogságát,vagy az új társ miatt az állatot dobja el.Ugyanez lenne mondjuk egy betegségnél, ha nincs kije az embernek és ott marad egy állattal,esetleg úgy,hogy ő maga is ápolásra szorulna.

Némileg megértem a kérdezőt,de tanuljunk meg felnőttként már viszonyítani !