Miért lesznek depressziósak a fiatal felnőttek Magyarországon?

Ez szerintem nem csak Magyarországra igaz, hanem tőlünk nyugatabbra is.

-Sokan nem találják meg azt a munkát amit szívesen csinálnának és sokszor nem fizetik őket halálra.

-Hirtelen kevés ideje lesz az embernek mikor napi 8 órákat kell dolgozni az egyetemi relative nyugalom után.

-Kilátástalan pénzügyek. Mikor hazaviszel mondjuk 350 ezret majd rájössz hogy ebből a pénzből sohase fog összejönni egy 40 millás lakás ára.

-Kapcsolatok. Munka mellett randizni és megtalálni azt akit igazán szeretsz nem egyszerű dolog. Késő 20 as éveiben az embernek pedig sokszor megfogyatkozik a baráti társasága.

Amit magamon látok: A munkám nincsen megbecsülve. Eleve nincs még egy ország, ahol az építőipari egyetemi szakmákat annyira alul fizetnék alkalmazottként, mint idehaza.

Lakhatási válság. Életemben nem lesz olyan otthonom amire vágytam volna. Nem lesz álomház, álomlakás. Örülök, hogy 30-as éveimre egy szaros panelt tudtam venni. Azt a panelt ami pár 10 évvel ezelőtt még lenézett dolog volt.

Párkapcsolat. Azt látom, hogy sok ismerősöm elválik, gyereket, családot hagynak el. Magam nem is találom életem párját, de még csak rövidebb kapcsolatot sem. A párkeresés mint olyan teljesen kifordult dolog lett. 30+ évesen valahol beletörődtem, hogy nekem ez és a családalapítás kimarad, innen meg nem nagyon van egyéb motivációm.

Eleve azt sem tudom hol ismerkedjek. Dolgozom, hazajövök, hétvégén is leginkább egyedül jövök-megyek, évente néhány olyan alkalom akad, amikor egyáltalán sikerül megismerni valakit.

Eleve kifordult magából a világ. Ennek az országnak meg sajnos tönkretették a jövőjét. Nehéz úgy előre tervezni bármit, hogy nem látom a jövőt, vagy amit látok az is sötét.

Kezdjük a legelején. A mai ember messze nem azt eszi, amire a bélrendszere predesztinálná. Természetes táplálékok helyett bolti műkajákkal tömi tele magát. 15 év bőségesen elegendő, hogy felborult bélflóra, áteresztő bél szindróma, vagy egyéb bélrendszeri diszfunkció állandó stresszfaktorként versenyezzen a médiából folyamatosan zúduló stresszforrásokra. A hadaró beszéd, a pár másodperces snittek, a villódzó képernyő mind azt sugallják, hogy NINCS IDŐD, SIESS! Mire fiatal felnőttkorba lép, kortizolban fürdik a teste, és jószerivel lámpával kell köztük keresni,akinek nincs legalább egy diagnosztizált mentális betegsége.

Ebben az állapotban éri a felnőttek világának hideg zuhanya. Tönkretett gazdaság, 0 jövőkép, teljes csőd a munkahelyek és a lakhatás terén, a másik nem magából kifordult irreális elvárásai, stb.