Akik fiatalok voltak a 90-es években, illetve a 2000-res évek első felében Magyarországon, annak milyen volt az az időszak? Mármint milyen volt akkoriban az élet, a technológia, milyenek voltak az emberek, hogyan töltöttétek a szabadidőtöket?

TV bámulás, walkmen hallgatás, könyvlvasás volt az otthoni szabadidő 2001-ig, utána számítógépezés is bejött a képbe.

Én akkortájt gyerek voltam úgyhogy a haverokkal telefonon trtottuk a kapcsolatot csak annyira, hogy megbeszéljük, mi a lecke vagy hogy ráérünk e átugrani a másikhoz.

Általában vagy átmentünk egymáshoz vagy a játszótéren futottunk össze és ott beszélgettünk, játszottunk.

95-öd vagyok

Ami nagyon ment nálam:

MSN :D Legjobb!

Cartoon network, Jetix

Paintben rajzolgattam

MP3

Rajzolás, írás (papírra)

Vezetékes telefonon volt valami csomag hogy talán 50 perc ingyen és ott beszéltem a barátnőmmel

Tini magazinok, főleg a 13 és az IM

Szüleim telefonjain játék, később a sajátomon is (2005-ben kaptam), saját telón küldtünk át zenéket egymásnak infrán :D

Osztálytársakkal a suli közelében (ami tőlem 3 perc sétára volt) találkoztunk, együtt lógtunk

Jó volt nagyon :D

Szép idők voltak, imádtam. Ha egy dolgot ki kellene emelnem hogy mi volt a legnagyobb eltérés a jelen és az akkori idők között, akkor talán az internetet nevezném meg. Mindezt úgy hogy az internet adta lehetőségeket is kifejezetten imádom, mégis szerintem a legtöbb dolog ennek hatására változott meg, főleg a 2000-es évektől. Nagyrészt ezekről írok most példákat.

A 90-es években voltam gyerek, a technológia már kellően fejlett volt, de még sokkal emberközpontúbb, lassabb és nyugodtabb volt minden. Az évtized 1. felében még alig pár magyar tv csatorna volt. Ezek később kezdtek csak bővülni, illetve egyre több külföldi csatorna is bejött a képbe. Régi, nagyméretű, domború képcsöves tv-k voltak még, arra volt rákötve minden, vhs-s kazettás magnó, régi számítógépek mint pl a commodore 64. Később a sega mega drive és a super nintendo játékkonzol lett a hatalmas sláger. Adtuk vettük cserélgettük a hozzávaló kazettákat egymás között, de voltak helyek ahol lehetett kölcsönözni is ezeket, vagy akár óradíjban fizetve helyben játszani. A videókazetta kölcsönzők is virágoztak még. Illetve a könyvtár, könyvkölcsönzés is sokkal inkább tényező volt, mint manapság. Akárcsak a könyvesboltok és újságos standok. Az információ még sokszor szájról szájra terjedt, ha valaki szakértője volt adott témának, arra odafigyeltünk, hiszen értett hozzá és máshonnan nehéz is lett volna hozzájutni a tudáshoz. Facebook városi információs csoportok helyett tényleg beszélni kellett a szomszédokkal és ismerősökkel, ha az ember naprakész akart maradni a helyi történésekkel és pletykákkal. És ugyan sok lexikális információ megvolt a könyvekben, de ha valami helyi kisebb dolog érdekelt, akkor a megfelelő embereknél kellett érdeklődni róla, azoknál akik tudhatják. Vagy odamenni az adott helyre, és elolvasni a kiragasztott papíron lévő kinyomtatott információt. Külföldről rendelés se igen volt még, sok újdonsághoz először csak feketén tudtunk hozzájutni a kínai piacokról. Már akkoriban is voltak kütyük, pl tetris, tamagochi, de mobiltelefonok még csak nagyon elvétve. Azokat is főleg vállalkozók használták, hatalmas féltégla méretűek voltak és nagyon drágák. Vezetékes telefon már volt, illetve fülkés telefonok is, a digitális kétirányú kommunikáció főleg ezeken zajlott, illetve előre megbeszélt időpontokban találkoztunk. Vagy csak tudtuk ki merre szokott járni és odamentünk megkeresni. De pl simán felcsengetni kaputelefonon hogy otthon van-e, vagy ablakot kavicsokkal dobálni, az is jellemző volt akkoriban. Zene ügyileg eleinte még kazetták voltak főleg illetve magnó és walkman. Ezeket a kazettákat is boltban tudtuk megvásárolni, vagy átmásolni másoktól, ha volt dupla kazettás magnó ehhez. Később bejöttek a cd-k is, bár még drágák voltak, sokszor kazettára másoltuk át inkább másokét, korai warezként. A zenegyűjtés még a rádióból történt, felvettük a nekünk tetsző zenéket, néha szabályosan vadászni kellett rá, vagy kívánságműsorban kérni betelefonálva. És persze a videóklippekkel is ugyanez volt a helyzet, csak magnókazettákkal. A számítógépek is elkezdtek az évtized második felétől terjedni, de azért még meglehetősen ritka volt, részben az ára miatt is. Csak keveseknek volt, bár ahogy egyre inkább közeledett a 2000-es évek, úgy terjedt ez is. Illetve a legtöbb dologra még külön eszközeink voltak, amiket manapság 1-1 mobiltelefon ki tud váltani, gondolok itt pl a fényképezőgépre, zenelejátszóra, zseblámpára, kis hordozható játékgépre, naptárra, jegyzettömbre, számológépre, ilyenek. Nagyjából ezekre emlékszem most. Bizonyára sok minden pedig a többiek kommentjeiből fog beugrani, aminek előre örülök. Tényleg szerettem azt a korszakot.

A másik nagy kedvencem pedig a 2000-es évek, szerintem erről is írni fogok hamarosan.

Nem tudom, mire gondolsz fiatal alatt. Én 90-ben 23 éves voltam, 200-ben már 33. 19 éves koromtól dolgoztam, 25 évesen (92-ben) született az első gyerekem. TV-m volt, de még akkor vezetékes telefonom sem, csak kicsit később sikerült beszerezni. Már a gyerek születése előtt is dolgoztam számítógéppel, olyan munkahelyem volt, ahol már akkor bevezették, főleg adatrögzítésre és számlázásra használtuk.

Ez a munkahely sajnos megszűnt 95-ben, pont mikor visszamentem GYES-ről. Egy darabig munkanélküli voltam, aztán találtam új munkát, közigazgatásban (1997-től), ott már nagyrészt számítóggéppel folyt a munka, folyamatosan fejlesztettek. 2000-ben megszületett a 2, 2003-ban pedig a 3. gyerekem, de nem tudom, hogy ez még fiatalnak számít-e nálad.

Az első itthoni számítógépet 2002-ben vettük. Én használtam/használom a legtöbbet, kivéve amikor az első gyerekem kamasz volt, akkor ő talán többet ült előtte.

Mivel gyerekem volt, a szabadidőmet nagyobb részt vele töltöttem, de mindig jópofa programokat találtunk ki, amit mind élveztünk.

Maga a korszak akár jó is lehetett volna, de sajnos akkor indult az, aminek a mai világunk lett az eredménye. Akkor szűnt meg az első munkahelyem, amit imádtam: jó munka + jó kollégák + jó fizetés. A gengszterváltás jóvoltából tönkrevágták, oly sok mással egyetemben. Életérzésben, karrierben, családban és kb. az 1986-1995. közötti időszakot prolongáltam volna, életem talán legjobb időszaka volt.