Akik fiatalok voltak a 90-es években, illetve a 2000-res évek első felében Magyarországon, annak milyen volt az az időszak? Mármint milyen volt akkoriban az élet, a technológia, milyenek voltak az emberek, hogyan töltöttétek a szabadidőtöket?

Ha tudod hogy mi az összefüggés a képen látható két tárgy között, akkor elég öreg vagy!

[link]

23 éves voltam 1990-ben.

Az akkor itt élő emberekre hirtelen szakadt rá a szabadság, - sokan nem tudtak vele mit kezdeni, mások gátlástalanul próbáltak ezzel visszaélni, ill. vissza is éltek ezzel (a szabadságot eléggé sajátos módon értelmezve). Előkerült a "több párt rendszer" intézménye, - amely akkoriban újdonság volt és hittek benne az emberek, mert akkor még nem látták át, hogy egy ipari méretű szélhámosság az egész. A MSZMP (fiataloknak írom: Magyar Szocialista Munkás Párt, - az addig egyetlen legitim párt az országban) szépen átvonult a különböző pártokba - valódi önmagukat az addig őket személyesen nem ismerők előtt láthatatlanná téve. Előkerültek a joghézagokat gátlástalanul kihasználó zavarosban halászók, - amely a leglátványosabban a lakásmaffia és a helyi keresztapák nyíltabb szerepvállalásában mutatkozott meg a leginkább. Napi szinten kúsztak fel az árak, - olyan infláció zúdult az emberek nyakába, amelyet sokan nem tudtak kezelni, felesleges kockázatokat vállalva vagy felelőtlenségükkel kiszolgáltatottá tették magukat (pl. a lakásmaffiának) és lezüllöttek, utcára kerültek. Állami szinten mindenből kivonult a hatalom és pénzzé téve mindent, ami eladhatóvá vált, tisztára mosta magának a pénzt, aztán diszkréten visszavonult rengeteg köztörvényes tolvaj. A legismertebb botrányok egyike az "olajszőkítés" volt, de számolatlan svindli volt abban az időben. Emlékszem, rengeteget cikkezett ebben az időben egy "Reform" néven futó újság - elsősorban a leköszönt szocializmus bűneiről, fekete dolgairól, néhai besúgókról, hatalomban éppen helyezkedők tetteiről, nyilatkozatairól. Személy szerint munkanélkülivé váltam, aztán találtam munkát, - mind a kettő eléggé negatív, megalázó élmény volt számomra. -Nem büdös, megalázó! A könnyűzenei élet nagyot pezsdült, változott, - az Erdős Péter féle elemek elpárologtak a könnyűzene lombikjából, senki nem vett többé róluk tudomást és nem is osztott senki nekik lapot. -Erdős Péter volt a magyar lemezkiadásban ezt megelőzően az "egyszemélyes döntőbizottság", - rajta múlott, hogy készülhet-e egyáltalán lemez valakivel és ha igen, ki lehet-e adni! Rengeteg új, fiatal, feltörekvő, világnak magát megmutatni és újat mondani akaró együttes alakult és próbálta meg megismertetni magát az akkori világgal, ráadásul elsikkadt az eddig követelményként támasztott ORI-vizsga is számukra, amely a színpadképességet volt hivatott garantálni. Egyre több kommunikációs szolgáltatás indult be és ennek részeként kelt életre főnix madárként a műholdas műsorszórás, - egyre több csatornát kínáltak az újabb és újabb szolgáltatók mind a felszíni, mind a műholdas szolgáltatásban, megjelent és elterjedt a betárcsázós internet, személyi számítógép használat, vonalas telefont is hétköznapivá vált megrendelni, majd fenntartani, de a rádiótelefon is egyre népszerűbbé vált. Az internet és az új szolgáltatók tömeges megjelenésével háttérbe szorult - és lényegében tönkre is ment - a Magyar Posta. Visszacsatolva az információs forradalom kezdeti lépéseire: a szórakozni vágyó fiatalok számára egyre több helyen vezették be és járatták a szórakozó helyeken a Music TV (Europe) csatornát, - biliárd termekben, játéktermekben, zenés szórakozó helyeken alappá vált, (a lényeg, hogy menj be, játssz és fogyassz minél többet)!

Az eddig leélt magánéletemben nem volt olyan időszak, amelyben jobban szenvedtem, mint ebben az időszakban, mert a munkanélküliséget, az inflációt, a bizonytalanságot, a kiszolgáltatottságot addig soha nem tapasztaltam meg és ha ez nem lett volna elég, az egyetlen barátom is kivonult az életemből úgy, hogy erre semmilyen okot nem adtam neki és a néhai menyasszonyom is úgy vélte, hogy jobban esik számára, ha más simogatja a Vénusz dombját, - persze mindez úgy, hogy ezek egyszerre zúdultak rám. Szégyen vagy sem, én - az előbbiek okán - megünnepeltem, amikor az éppen hatalmon lévő legfőbb "politikus" végleg lehunyta a szemeit! A társasági életem ellentmondásos volt. Nem jártam rendszeresen emberek közé - társalogni. Volt egy unokatestvérem, akivel jártunk-keltünk, néha alkalmi munkákat végeztünk, máskor kirándultunk, iszogattunk, ill. tagja voltam egy amatőr együttesnek, - ebben basszus gitároztam, énekeltem.

Összességében félelmetes volt számomra ez a kor, mert az új remények mellett állandóvá vált a bizonytalanság, a kiszolgáltatottság, az egyre nagyobb választékkal és igényesség elérésének lehetőségeivel szemben pedig ott állt az egyre jobban leszakadt rétegek kényszerű igénytelensége. Ebben lebegtem - és nem éreztem jól magam ebben a világban!

Én a 90-es években voltam huszonéves (1967-es vagyok). Tulajdonképpen mindent leírtak már előttem, jót és rosszat, de én mindennel együtt szerettem azt az időszakot. A kezdő fizetésem 2700 ft volt, de még évek múlva sem ment 10 ezer fölé. Ennek ellenére fenn tudtam tartani egy öreg autót, sokat jártunk éttermekbe, kisvendéglőkbe Budapesten is és vidéken is, moziba rendszeresen és nyaranta legalább pár napos, egy hetes nyaralás is belefért.

Az első Meki azt hiszem a Váci utcában nyílt, előtte a "Western Udvar" volt a sláger a mostani Westend helyén, ahol igazi retro burgereket és hasonlóakat lehetett kapni. Sokszor az volt az esti célpont és program.

Munka pedig mindig volt, akkor még ha felhívtál egy hirdetést az Expressz újságból, akár már másnap fel is vettek. Nem kellett rettegni a túljelentkezéstől, a próbaidőtől, kirúgásoktól.

Persze, emlékszem pl. a taxisblokádra is, arrafelé közlekedtem nap mint nap, akkor is.

Szóval, lehet mit szidni azon a korszakon is, de én inkább "csak a szépre emlékezem". :)

Kisebb koromban meséket néztem, autóztam, barbie-ztam, bunkit építettem, dínóztam, ilyesmik. Volt egy olyan mániám is, hogy turkálót, vagy múzeumot rendeztem játékból.

Később főleg olvastam, tévéztem, gépeztem, iskola után játszótérre jártunk.

Kis tévém volt a képernyőt illetően, de amúgy doboz, jó domború képernyővel. Kisebb koromban néztem azokat a meséket, amik megvoltak kazettán: Disney filmek, Oroszlánkirály, Minden kutya a mennybe megy, stb. Ezek általában másolva voltak, nem az eredeti kazetta volt meg. Iskoláskoromban már inkább valamelyik csatornát néztem. Volt Fox Kids, ami később Jetix, majd Disney lett. Aztán volt Nickelodeon, általában ezt a kettőt néztem. Sonic, Spongyabob, Héj Arnold, Született kémek. Hétvégenként ment a TV2-n, RTL-en gyerekműsor, azok között kapcsolgattam ide-oda, amelyik jobban tetszett. Nyaranta napközben unalomból meg néztem ezeket a rejtvényes műsorokat, amelyikekben be kellett telefonálni. Kicsit később Vadangyal és Csacska angyal mánia volt, minden lány azt nézte.

Ha valamit meg akartunk nézni a tévében, akkor vagy le kellett ülni és nézni az időpontban, vagy fel lehetett venni kazettára. Ha pl. valamit túl későn adtak, akkor azt általában felvettük. Odakészítettük a kazettát, hogy majd benyomjuk, aztán persze volt nagy probléma, ha éppen elfelejtettük benyomni mégis. Időzítő volt, azt hiszem, de mi sose tudtuk használni. Amikor befejezte a felvételt, akkor visszatekerte a kazettát vagy kiadta, nem is emlékszem, de hangja volt, és mindig felébredtem rá. Volt, amit csak felvettünk, hogy vissza tudjuk nézni, olyankor elegánsan a reklámoknál leállítottuk, hogy az ne menjen a felvételre. Mindig sokat szarakodtunk a tekeréssel, hogy akkor most az elején vagy a végén van, hogy raktuk el, visszatekertük-e, amikor utoljára néztük. Volt olyan kazetta, amit annyiszor megnéztünk, hogy már a kép és a hang is elkopott.

Volt számítógépünk, az is jó nagy doboz. Volt rajta képernyővédő, mert elvileg az jót tett a szemnek, de attól torzultak a színek. Napi egy órát gépezhettem, ma már ez nagyon furcsán hat. Internetünk nem volt, hanem mindenfajta ma már bénának tűnő játékokkal játszottam. Tarzan, Hercules, Sonic, autós játékok, logikai játékok, labda pattogós, stb. Ezek mind másolt CD-n voltak meg, egymás között adogattuk őket, kölcsönbe vagy másolva. Volt, amikor csak a parancsikont raktuk rá a CD-re és csodálkoztunk, hogy nem megy. Amikor bejött a Sims, az nagy őrület volt. Volt olyan ismerősünk, akinek volt nete, de az időre ment vagy tárcsázós volt, vagy nem is tudom. Nekünk csak jóval később lett netünk.

A zenét is kis kazettáról hallgattuk, aztán amikor kezdtek terjedni a CD-k, már lett olyan rádiónk, ami egyben volt kazettás és CD-s, az menőnek számított. A nagy kazettáknál is ez volt, amikor bejött a DVD. Ha olyanod volt, ami egyszerre tudta mindkettőt, az volt a legmenőbb.

Az iskolában sokat labdáztunk, játszottunk az udvaron. Volt nagy tazo mánia, amikor napi több chipset bontottunk, hogy gyűjtsük a tazókat. Az volt a játék, hogy le kellett lökni a másik tazóját az asztalról, vagy volt, amikor csak cserélgettük, nézegettük őket. Később még voltak a triók és a pupákok, de azok nem ütöttek akkorát szerintem. A fiúknál Yugioh kártya mánia volt. A lányok matricát gyűjtöttek, a menőknek volt vagy 7-8 albumuk. Azokat rengeteget nézegettük, cserélgettük. A menő az extra matrica volt, ami tudott valamit pluszban: szőrös volt, dimenziós, textil stb. Nekem volt emlékkönyvem, amit odaadtam az osztálytársaimnak, hogy rajzoljanak bele valamit, azóta is megtartottam ezeket.

A vezetékes telefonnak tényleg volt vezetéke, és valamiért én azt nagyon szerettem piszkálni kiskoromban. Spirálos vezetéke volt. A telefonykövet is sokat lapozgattam. Sőt, volt amikor nyaraltunk, és telefonfülkéből telefontáltunk az ismerősökkel. Amikor kezdtek terjedni a mobilok, akkor az is egy fokmérője lett a menőségnek. Én kb. első környékén kaptam, de nagyon nagy és nehéz volt, antenna része is volt, és azt hiszem, nem volt színes képernyője. Aztán bejött az a típus, amit akkoriban kb. mindenki használt, az már színes volt és volt rajta pattogós labdás játék, mindenki azt játszotta. Aztán jöttek a kinyithatós telefonok, nyilván akkor az iszonyat menő lett. Aztán a csúsztathatósak, akkor meg mindenki olyat akart.

Iskolában számtech órán az utolsó 10 perc mindig szabadfoglalkozás volt, és akkor mindenki a startlapjatekokra ment fel, és ott játszott valamivel. Szerintem az már nem is létezik.