Lassan teljesen reményt vesztettnek érzem magam, pedig fiatal vagyok, mit csináljak?

Van egy barátod aki szeret.

Te már gyakorlatilag gazdag vagy.

Pár év alatt kint összespórolsz egy vidéki házra, aztán majd akkor rájössz, hogy haza kellene jönni a 200-250e-es fizetésért dolgozni.. ja és vidéken, ahol a házat vetted, nincs munkalehetőség szóval ingázol naponta 40-80+km-t, csak azért, hogy dolgozz. + azt a házat fent is kellene tartani, rezsi, és jönnek az újabb célok, házasság, gyerek stb.

"40 éves koromra tudnék ezekből az irányokból valamit felépíteni"

És ezzel mi a probléma? A többségnek 40 évesen sincs semmije.

Nem tudom, hogy szeret egy olyan pár, akivel nem tudsz anyagilag tervezni, az épp áldás e vagy átok.

Mit csinálj? Tanulj. Lehetőleg olyat, amiben vállalkozni tudsz, mert havi 1x-i fix fizetésből soha nem lesz semmid.

"Úgy érzem, soha nem lesz semmim. 25 évesen semmit nem tudok felmutatni"

Nyugi, ez csak a faszbuk, és társai átka. Mindenki csak azzal hozakodik elő,ami VAN, ami szép és jó. Én pl egyetlen olyan posztot se láttam, hogy a büdös kölke megint kettest hozott matekból. Pedig az élethez az árnyoldalak is ugyanúgy hozzá tartoznak.

Boldog akarsz lenni? A legjobb úton vagy felé. A boldogság ugyanis nem valaminek a birtoklása, hanem a megszerzése érdekében megtett út. A haladás, a fejlődés. Neked van hová fejlődni, ellentétben azzal, akinek a segge alá raktak mindent.

"pszichológusra nem telik, úgyhogy idejöttem panaszkodni"

Rossz hírem van, a panaszkodás önmagában a pszichológusnál sem segít rajtad. Sőt, ha rossz pszichológust fogsz ki, akkor csak hagyni fog panaszkodni és elfogadja érte a pénzed.

Egy jó pszichológus nem csak meghallgat, hanem visszakérdez, hogy miért így csinálod, miért gondolod, hogy csak így lehet, miért nem próbálod máshogy is, kérdésekkel vezet rá, hogy rájöjj azokra a válaszokra, amik jó eséllyel meg sem fordulnak a fejedben.

Mi nem vagyunk pszichológusok, nem kérdezgetünk. Elmondjuk a véleményünket, aminek a nagy része le fog rólad peregni, mert máshonnan, máshogyan látjuk a világot, mint te és sem időnk, sem energiánk, sem képzettségünk nincs egy pszichológus módszerességével minden dolgot végig rágni veled, hogy rávezessünk, hogy mit is kéne csinálnod.

Ugyanez a gond az önsegítő, önfejlesztő könyvekkel is. Rád zúdítanak egy rakás hasznos tudnivalót, de mivel nem személyes terápiát folytatnak veled, csupán könyvek, nem fogják ellenőrizni, hogy jól értelmezted-e, amit mondtak neked, nem fogják neked személyre szabottan megválaszolni a kérdéseidet, nem fogják újra elmondani, amit nem úgy értettél, ahogyan kellett volna. Rád öntenek egy csomó infót, aztán vagy hasznát veszed, vagy nem - de még mindig több esélye van, hogy a rád öntött infókból valamit sikerül hasznosítanod, mint ha eleve nem is fejlesztenéd magad, nem tanulnál és így az információk közelébe sem kerülsz, amikből esetleg valamit magadévá tudnál tenni.

"Úgy érzem, soha nem lesz semmim"

Ezzel nem vagy egyedül és nem csak a saját korosztályodban, hanem idősebbek közt is így vannak vele a legtöbben.

"25 évesen semmit nem tudok felmutatni"

Mit gondolsz, ennyi idősen hol kéne tartanod és hogyan sikerülhetett volna eddigre oda eljutnod?

Azért túl sok időt ne tölts azzal, hogy a múlton rágódsz, mert megváltoztatni úgysem tudod a korábbi döntéseidet, de talán segíthet belátni, hogy annyira nem biztos, hogy le vagy maradva és akár segíthet most belőni az új irányokat.

Viszont még mindig sokkal jobban állsz vele, hogy már 25 évesen elkezded törni a fejed rajta, hogyan tudnál ezen változtatni és nem csak 20 év múlva jutsz el idáig, ahol most tartasz.

Az igazán fontos kérdés az, hogy most merre indulj.

"csak egy érettségim van, nincs szakmám"

Ezen nem késő változtatni. Kezdj el körülnézni, hogy milyen szakmát tudnál legolcsóbban, leggyorsabban megszerezni.

"Az egyetlen erősségem a rajzolás, és más képzőművészeti dolgok, de ezekkel munka szinten nem foglalkozhatok, éhen is halnék, azaz nincs ötletem, hogyan lehetne ezekből pénzt csinálni."

Nem könnyű kenyér, de azért elég sokan nem halnak belőle éhen, sőt akár kimondottan komoly üzleteket is tudnak működtetni. Eleinte mindenképp inkább hobbi vonalon érdemes erre elindulni. Rajzolgatni, festegetni, termékeket készíteni és azokat árulni pl. Etsy vagy más felületeken.

Ha érdekel, szereted csinálni, akkor töltsd a hobbiddal a szabadidődet és próbálj meg üzletileg is kihozni belőle valamit, ami egyúttal üzleti tanulásnak sem utolsó.

Mellette próbálj minél jobban fizető, karrier lehetőségeket teremtő munkát találni. Pl. egy csomó multinál jó ugródeszka lehet egy recepciós, asszisztensi, vagy egyéb adminisztratív állás, mert ha már fél lábbal bent vagy, onnan könnyebb lehet házon belül tovább lépni, mint külsősként bejutni a céghez. Sok cégnél a szakképzéseket is támogatják (van ahol csak kisebb képzéseket, de van ahol akár komolyabb tanfolyamokat, vagy felsőoktatást is - sőt van ahol nem csak anyagilag, hanem akár munkateherben, szabadságban is) így akár még felsőoktatást is elvégezhetsz munka mellett.

"Anyám régóta ígérgeti, hogy majd segít lakásban, de a másik pillanatban meg retteg, hogy ha valamelyikünk megbetegszik"

Nézz utána a befektetési lehetőségeknek és fektessétek be a pénzt, hogy ne KP-ban vagy lekötetlen bankbetétben álljon és csak veszítsen az érétkéből az inflációval, hanem minél jobban kamatozzon, amíg nem használjátok sem gyógyíttatásra, sem lakhatásra.

Pénzügyekben képezni magad az egyik leghasznosabb tudás a megélhetés szempontjából. Itt rengeteg nagyon hasznos gazdasági alapismeretet és tanácsot kaphatsz, többek közt egy teljes videó sorozatot is a pénzügyek működéséről:

[link]

"A barátomnak annyira sincs pénze, mint nekem, tele van adósságokkal, és jóval idősebb nálam."

Legfőbb ideje képezni magatokat és tudatosabban kezelni a pénzügyeiteket.

"Tudom, ott kéne hagynom, de vele legalább szeretjük egymást"

Van, hogy a szeretet elég, van hogy nem. A kérdés az, hogy mit tudtok kihozni a közös életetekből.

Viszont, ha a korosztályotok is ennyire eltér, hogy emiatt nem tudsz/mersz családot alapítani vele, a hosszabb távú terveidet is ennyire meghatározza a kora és még a mindennapi pénzügyekben, egyéb lehetőségekben is ennyire eltértek egymástól, akkor lehet, hogy érdemesebb lenne minél hamarabb meghozni azt a döntést, hogy együtt, vagy külön folytatjátok. Ha mégsem vele tervezed a jövődet, akkor a saját idődet sem biztos, hogy érdemes tovább vesztegetned azzal, hogy vele vagy és az ő még gyorsabban fogyó idejét sem biztos, hogy érdemes rád fordítania, hogy aztán mással kevesebb ideje maradhasson...

"Amúgy sem tudnék boldog családot összehozni"

Ez nem túl jó hozzáállás az induláshoz.

"anyám egyedül nevelt, borzalmas volt a gyerekkorom"

A nehéz, kedvezőtlen háttér nem segít, de ettől még nem is törvényszerűen leküzdhetetlen.

"A tapasztalataim azt mutatják"

Ha mindent ugyanúgy csinálsz, mint korábban, akkor az eredmény se fog változni. Minél többet dolgozol a tapasztalatok megfelelő kiértékelésén, önmagad fejlesztésén és azon, hogy az eddigiektől eltérő eredményekre juss, annál inkább változni fognak a tapasztalataid.

"a magamfajták maximum a hasonlóakat, vagy inkább bizonyos szempontból rosszabbakat vonzzák be."

Főleg akkor, ha nem is próbálnak változtatni. A próbálkozás önmagában még nem garancia a sikerre, de lényegesen több esélyt jelent, mint ha nem is dolgozik valaki a fejlődésén.

"Csak a külföldön való munkavállalást látom kiútnak ebből az egészből."

Akkor ezen kell dolgozni. Olyan munkatapasztalatot és munka referenciákat szerezni itt, ami külföldön is minél inkább hasznosítható.

Legfőként nyelvtudás, vendéglátási tapasztalat, esetleg telemarketing és hasonló tapasztalatok, mert külföldön is főleg ezek a leggyakoribb szakképzetlenül végezhető munkák.

Esetleg jogosítvány teherautóra, buszra, munkagépekre, ilyesmiben mindenhol hiány van, itthon is jobban tudsz vele keresni az átlagnál és kint is.

"Az ottani fizetésből ha szerencsém van, 5-10 év alatt akár össze is spórolhatnék"

Hát még akkor, ha nem csak a szerencsére hagyatkozol, hanem pénzügyi ismeretekre és tudatos döntésekre...

"párom nem rajong a dologért, mert ő nem beszél semmi idegen nyelvet"

Ezen a nyelvtanulás rengeteget változtat. Mondjuk illúzióid ne legyenek a nyelvtudással. Magyarországon viszonylag ritka, aki bármilyen idegen nyelvet beszél.

Külföldön viszont bárhova mész, ha csak a helyi nyelvet beszéled (a magyar mellett) és azt se anyanyelvi szinten, azzal még mindig versenyhátrányban leszel az összes ott született, más nyelvet nem beszélővel szemben.

A magyarral meg külföldön a legtöbb helyen nem mész sokra, mert nem sok helyen érték a magyar tudás és ha igen, akkor se túl jól megfizetett tudás. (Na meg az se mindegy, hogy csak egy érettségi, vagyis köznyelvi szinten tudod használni a magyar tudásodat, vagy hivatásos tolmácsként is.)

Ráadásul Európában, de a világban máshol sem ritka, hogy egy országnak eleve legyen akár 2-3 hivatalos nyelve is, amit beszélnek is az ott lakók és ezen felül mindenhol sokan helyen beszélnek még legalább 1-2 idegen nyelvet is.

Szóval egy idegen nyelvet minimum érdemes megtanulni, de érdemesebb lenne mindjárt többet is, hogy igazán értékes lehess a munkaerő piacon.

"Azért nem tanultam tovább, mert akkor sem tudtam, mibe kellene belefognom."

Ez a legrosszabb, amit tehet az ember. Ha nem tudod, merre indulj, akkor mindegy, merre indulsz, csak indulj el! Lehet, hogy nem fog tetszeni az irány, akkor majd irányt váltasz. Ha haladsz, akkor sokkal könnyebb irányt váltani, mert menet közben is szerzel tapasztalatokat, új tudást, élményeket és ismeretségeket. Ha egy cégről, munkáról, szakmáról, területről, bármiről kiderül, hogy nem jön be, akkor tudod, hogy az nem neked való, sőt talán szolgálhat támpontokkal is, hogy mi lenne jobban neked való, milyen irányba érdemes tovább fordulni. Ha már dolgozol egy cégnél, akkor

"egyik hobbim a számtech volt kamaszkoromban, egy darabig afelé hajlottam, de az évek alatt olyan szinten megutáltam, hogy ha abban dolgoztam volna, mostanra kiégek."

Vagy nem! Ezt sosem tudhatod, mert sosem próbáltad ki. Miért gondolod, hogy kiégtél volna olyasmiben, amit szeretsz csinálni? Miből gondolod, hogy bármivel jobb és kevésbé vezet kiégéshez, ha olyat csinálsz, amit még csak nem is szeretsz, nem is érdekel?

Ráadásul az, hogy "számtech" nem egy konkrét szakma, szakterület, vagy állás. Ezer féle módon lehet "számtechben" dolgozni úgy, hogy közben változatos, érdekes dolgokat csinálsz. Pláne, hogy ma már egy bolti pénztáros sem ússza meg, hogy számítógépet kelljen kezelnie...

"Valami olyat szeretnék legalább, amit szívesen csinálok, nem csak muszájból. Ha meg muszájból, legyen benne jó pénz. Lehetőleg annyira se utáljam, mint az informatikát."

Remek! És mi lenne az?

"páromnak már nincs annyi ideje kint dolgozni, hogy ott élhető nyugdíja legyen."

Miért, szerinted itthon mennyi nyugdíja lesz majd? Pláne, ha közben egy jó darabig egyáltalán nem is itt fog majd dolgozni és így további nyugdíjalapot termelni sem?

Alapvetően nem az állami nyugdíjban kéne bíznia, mert annak egyre rosszabbak az esélyei, hogy mire nyugdíjba megy, vagy bedől, vagy csak semmit nem fog érni, amit fizet. Neki is, neked meg pláne magadnak kell megteremteni a nyugdíjra szóló megtakarításokat - azt meg szinte mindegy is, hogy itt vagy külföldön teszitek, leszámítva, hogy külföldön bevételre, megtakarításra és állami nyugdíj kiegészítésre, támogatásra is nagyobb esélyetek van, mint itthon.

"kéne lennie egy vállalkozásnak, ami működőképes."

Remek, és a vállalkozás pénzügyi, marketing és egyéb működtetéséhez értesz? Mert a fő különbség egy vállalkozás és az alkalmazotti mókuskerék között nem csak az, hogy vállalkozóként annyi bevételed lehet, amennyit csak tudsz magadnak csinálni, míg az alkalmazotti béred annyi, amilyen fizetésre szerződsz. Az is komoly különbség, hogy egy vállalkozásnál te kockáztatod minden pénzed azzal, hogy vajon sikeresen tudod-e működtetni a vállalkozást, vagy nem. Vagy te magad csinálsz minden feladatot egy személyben remekül, hogy minden bevétel a tiéd legyen, vagy fizetsz egy alkalmazottnak, hogy ő legalább olyan jól megcsinálja, mintha te csinálnád és így neked több időd legyen más olyan munkát végezni a vállalkozásban, amivel több bevételt tudsz termelni, mintha az alkalmazott munkájával bíbelődnél.

"sokszor úgy érzem, a nulláról felépíteni valamit Magyarországon, becsületes úton, szinte lehetetlen."

Talán érdemesebb az akadályok és a panaszkodás helyett inkább a lehetőségekre koncentrálni. Ha mindig azt nézed, hogy te milyen lehetőségeket szalasztottál el, miről maradtál el, mások sikereiben, hogy ő nem becsületes, ő örökölt, neki ez segített, neki amaz, akkor mindig csak akadályokat fogsz látni magad körül. Nem megbánni kell a dolgokat, hanem tanulni a hibákból és a tanulságokat levonva máshogyan próbálkozni következőre.

Inkább a lehetőséget lásd és keresd mindenben. Ha elrontottál valamit, akkor tanultál egy módszert, ami nem működik. Vizsgáld meg, hogy miért nem, keresd meg, hogy hol a hiba, változtass a módszeren és próbáld újra! Keresd meg, hogy mit tehetsz érte, hogy a következő döntésed jobban sikerüljön, mint az előző.

"mire meglesznek azok a dolgok, amiket szeretnék, már késő lesz, mert addigra teljesen belefásulok, hogy sokáig nincs eredmény."

(Nagyjából) ezt hívják úgy, hogy analysis paralysis, vagyis túlelemzési bénultság. Annyira túlagyalod, hogy mit miért nem érdemes elkezdened csinálni, hogy minden cselekvés helyett van egy kifogásod, hogy miért nem csinálod.

"még mindig átkozott messze van, és igazából ezzel se haladtam afelé”

Egy világkörüli utat is csak úgy lehet megtenni, ha kitartóan egyik lábad a másik elé teszed. Ha ezt az apró lépést kihagyod, akkor sosem fogod végig járni az utat, mert el sem indulsz. Pont ezért kell minden gigantikus feladatot (mint egy világkörüli út) felbontani kisebb részfeladatokra (hogyan lehet átutazni egy kontinenst), azt még kisebb elemi lépésekre bontani egészen addig, míg 1-1 könnyen teljesíthető feladattá válik. Megvenni a térképet, megkeresni, hogy honnan hova akarsz eljutni, megkeresni a két pont közti legideálisabb útvonalat, megtervezni az utazás egy nap alatt teljesíthető szakaszait, kijelölni az utazás dátumát, megvenni a jegyeket, lefoglalni a szállásokat, stb.

Egy egész könyvtárat kiolvasni lehetetlen feladat. Még egy nagyon vastag könyvet kiolvasni sem könnyű. De minden nap elolvasni 2 oldalt pofon egyszerű dolog. Ha 100 napig elolvasol napi 2 oldalt, kiolvastál 200 oldalt. Ha 5x ennyi ideig folytatod, végeztél az 1000 oldalas könyvvel.

1.) Nézd, a leírásod alapján depressziósnak tűnsz: jelentkezz a helyi pszichiátriai ellátóban. Nem lesz rögtön megoldás, de valami elkezdődik.

2.) Most lehet, hogy padlón vagy, de fiatal vagy, képes vagy vàltoztatni. Magától értetődőnek tűnik, de pl, hogy testileg egészséges vagy, az egy óriási dolog.

3.) Kezdj el tervezni és elkezdeni dolgozni a megvalósításon: van munkád? Ha nem, keress! Kipróbálnád magad külföldön? Ugorj neki.

Valami más csinálnál? Kezdj el tanulni. Pl. Miért nem próbálsz még valami szakképesítést megszerezni? Értem, hogy nem egyszerű, de elárulom, sokszor nagyon sok embernek is vannak gondjai... és megoldják valahogy!