Elégedettek vagytok az életetekkel?

Sok más emberhez képest nincs okom semmilyen panaszra - és nem is szoktam pontosan ezért látványosan panaszkodni másoknak, - de ettől függetlenül várom már a végét, mert annyira elegem van az egészből.

Úgy éltem le az eddigi életemet, hogy lényegében semelyik részletébe nem volt érdemi beleszólásom és elegem van már abból, hogy bármit is teszek, soha nem az én tetteim határozták meg az életem alakulását, hanem mások úri szeszélyei. Mindig előkerül valaki, aki gondoskodik a következő megoldandó problémáról. Elegem van!

A képességeimmel, személyiségemmel igen (bár mindig van még hová fejlődni), illetve az iskolai tanulmányaimmal, a különféle versenyeredményekkel is meg vagyok elégedve. Különösen az egyetem alatti dolgokra vagyok büszke, mert sokkal több mindent sikerült elérnem, mint azt vártam, reméltem volna.

Azonban... 1 félévre vagyok az államvizsgától, és eddig még nem dolgoztam, ha eltekintünk a nyári diákmunkától, és a szakmai gyakorlatoktól, illetve attól, hogy egyetemen dolgoztam még 2 félévet. Tehát még nem volt "igazi" munkahelyem, ami miatt elég vegyes érzéseim vannak. Egyedül az vígasztal, hogy a fentebb felsorolt helyeken nagyon sok írásos és szóbeli dicséretet kaptam, pedig egyik főnökség sem volt az az igazi dicsérgetős-fajta.

Aztán, végül, amivel abszolút nem vagyok megelégedve: a szociális életem, ami konkrétan nincs is, de nem tudom, mit csinálok rosszul. Bárhová becseppenek, mindig úgy távozom onnan, hogy új emberekkel kerülök közvetlenebb beszélőviszonyba, az adott helyen jól elvagyunk, remekül elbeszélgetünk, poénkodunk, mosolyogva köszönünk egymásnak, sőt, még ölelés is van, de amint kikerülünk onnan, semmi sem ugyanaz.

Sosem volt sok barátom, azonban az évek alatt sorra koptak ki (pedig mindegyik 5+ éves volt), általában amiatt, mert nekik közben barátjuk, majd férjük lett és rám nem volt idejük. Neten azért még akad 1-2 valaki, akivel néha-néha írogatunk, de az korántsem helyettesíti a személyes találkozót, illetve azok a chat-ek is többször eléggé felületesek. Az idei év is úgy röppent el, hogy egyetlen baráti találka sem volt, a családi összejöveteleket is bőven meg tudom egy kézen számolni, pedig előtte rendszeresen összeültünk.

Az pedig egy külön fejezet lenne, ha abba is részletesen belemennék, hogy párkapcsolatom sem volt még eddig. 20 éves koromig totálisan hidegen hagyott a téma, konkrétan észre sem vettem, ha egy srác bepróbálkozott, nem mintha olyan sokszor megtörtént volna, vagy sokat jártam volna olyan helyre, ahol ilyenre esély lenne. Azóta meg eltelt 3 év, és úgy érzem, sok mindenből kimaradtam emiatt, bánt, hogy nincsen tapasztalatom. Tehát egyrészről hiányzik egy olyan "dolog", amiben sosem volt még részem, de közben valahogy meg mégsem érzem magam rá késznek teljesen.

(elnézést, amiért ilyen terjedelmes válasz lett belőle, de ezt most nagyon jól esett kiírni magamból, szóval köszönöm a lehetőséget)

Nem.

Barátok, párkapcsolat 0. Munkám fos. Tudnám még sorolni, de hagyjuk.