Rosszul érzem magam, amiért nem olyan életet élek, amilyet "kéne". Mit tegyek?

Manapság már nem ritka, hogy valaki 40 éves korában szül, sőt. Az sem ritka, hogy nem tud saját házat / lakást venni magának, csak nagyon későn. Egyetemre járni sosem késő, a tudást, amit megszerzel, senki nem tudja tőled elvenni, tanulni pedig baromi nagy erény, pláne munka mellett - tudom, mert én két egyetemet csináltam végig levelezőn, közben meg dolgoztam, és rohadtul nem volt kedvem tanulni meló után, de kellett a diploma.

Az, hogy ki mit vár el, egy dolog, az, hogy te milyen célokat tűztél ki magad elé, az meg egy másik. Amíg nem bűnözőként vered el a szüleid pénzét és teszel kárt magadban / másokban, senkinek nincs köze hozzá, hol tart az életed. A social mediát meg pont emiatt nem érdemes nézni, ki hol tart, a legszebb párfotók mögött vannak a legnagyobb veszekedések, a legtöbbször kipostolt felújított lakás mögött a legdrágább hitelek, és így tovább.

"nem olyan életet élek, amilyet "kéne". Mit tegyek?"

Ki mondta neked, hogy milyen életet élj? Hogy kéne neked élni? Miért hiszed el, hogy úgy "kéne" csinálnod?

"nem csinálom úgy a dolgokat, ahogy elvárják"

Ki várja el? Csinálj amit szeretnél, amit csak akarsz. Keress olyan társaságot vagy kapcsolatot, aki hozzád hasonló, ha meg nem akarsz, akkor nem. Nem kötelező úgy csinálnod mindent, ahogy azt mások szerint jó, vagy mások szerint helyes, vagy csak mert a többség úgy él az nem jelenti azt, hogy neked is kötelezően elő lenne írva, hogy neked is úgy "kéne", mert az a helyes. Ebben a beteg világban már kezdenek elmosódni a határok, mi a helyes vagy helytelen, mi jó vagy mi rossz.

Azt vettem észre, hogy azok csesztetnek a gyerekvállalással leginkább, akiknek nyûg volt ez, de kötelességüknek érezték vagy nem tudták igazából mit vállalnak, vagy túl korán cseppentek bele.

Azok, akiknek igazából bejött a gyereknevelés, azok valahogy a gyerek igényei szempontjából is nézik a helyzetet, fontosabb nekik, hogy a gyerek várt legyen, tudják mi kell ahhoz, hogy valaki kompetens szülõvé érjen meg.

Szóval sajnos van egy fajta keserûség a háttérben, "ha nekem meg kellett szenvedni vele, neked is".

Mert talán ha most jön rá, hogy basszus, nem volt kötelezõ 19-20 évesen gyereket szülni, milyen élete lehetett volna, akkor lelkiismeret furdalása lenne, talán rossz szülõnek is érezné magát?

Mert ugye azt bevallani, hogy megbánta, az hatalmas tabu lenne, ezért inkább úgy könyveli el magában, hogy ez kötelesség, õk megtették amit kell, és aki nem, azzal van a baj.

De szerintem inkább legyen kevesebb, de boldogabb gyerek. Inkább vállalj késõbb gyereket, ha anyagilag, érzelmileg, a társkapcsolatodban nem vagy még rá kész.

Sõt, vannak, akiknek mindenképp jobb, ha nem vállalnak kényszerbõl gyereket, mert ha valakinek nincs benne a szíve, nem is lenne belõle jó szülõ.

Azt gondolom, hogy a mostani generációk sok ördögi kört szakítanak meg, talán kevesebb diszfunkcionális család lesz a jövõben, és talán a felnövõ gyerekek lelkileg kiegyensúlyozottabbak lesznek maguk is.