40 évesen, 3 gyerek után plusz 9 kiló sok a fősuliskori súlyomhoz képest, ez nagy hízás?

Ezt így nem lehet megállapítani. A feleségemen is kb. ennyi plusz lehet, ha abból indulok ki, hogy egyetem alatt volt időszak, amikor nagyon le volt fogyva. Egyáltalán semmi gond most az alakjával.

Esetedben nagyon nem mindegy, hogy 150 cm-re vagy 180 cm-re van ez a 9 kiló plusz. A tükörbe kell nézned, és eldönteni, rendben vagy-e.

Neked kell eldöntened, hogy te hogyan érzed magad a mostani bőrödben. Ha kényelmesen, és jó a közérzeted, akkor teljesen jó vagy úgy ahogy most vagy. Ha meg soknak érzed, akkor bármikor tudsz futni, vagy edzeni, vagy életmódot váltani amivel ledolgozhatod.

Akár hány évesen tudsz még alakítani az alakodon.

Egyik nénikém 50 évesen jött rá, hogy a 90 kiló az már sok neki. Átállt ételérzékenységének megfelelő étrendre, elkezdett edzeni, és szép lassan újra 60 kilós lett. Közben meg piacon is elkezdett általa sütött ilyen meg olyan mentes sütiket, péksütiket árulni. (Alapból volt egy péksége.)

70+-os nagymamám szintén ha olyanja van, hogy soknak érzi a súlyát, elkezd diétázni, meg sportolni (kerékpározás, úszás, jóga).

IR-es 40 barátnőm meg kettle-bellezik, amikor úgy érzi, hogy komforzónáján túl összeszedte magát.

Nekem is példakép a 88 éves nagynéném aki azonnal visszavesz az étkezésből ha 1-2 kg felszalad, a baráti köre el sem hagyja a lakást 20-30 kg túlsúllyal, és tele vannak panasszal.

Azt mondja ez jelenti neki az igazi szabadságot, hogy aktívan tud élni.

Egyrészt.... 40 évesen, ráadásul 3 gyerek után.... Ráadásul 3 gyerek után akárhány évesen... Hatalmas elismerésem!! Cukorbetegen pláne!!!

Másrészt nem mindegyek az arányok.

Gimiben 49-52 kg között voltam, felnőttként sokszor 60 is. Hát, magamnak 60 kilósan jobban is tetszettem.

De voltam 69, a tükörben semmit se vettem észre, fotókon bizony látszott.

63-64 kilósan lesifotókon se láttam rossznak magam, nyilván a púposságomat leszámítva.