Melyik volt a jobb nézet? Mindent rejteni, ami nem normális vagy megmutatni, mint ma?

"hanem valószínűleg azért, hogy ne sajnálják le őket."

. Kissé naív vagy.

"Ez a nagy "vállalom magam" nem azért van, hogy kicsit azért sajnáljatok?"

. És kissé talán rosszindulatú.

"Tényleg nem értem."

. Nem, mert csakszélsőségekben tudsz gondolkodni.

Még mindig nem TikTok-videókból kellene levezetni, milyen a társadalom. De soha nem elfogadható, hogy valaki az sújkoljuk, szégyellje magát azért, aki.

"az is egyfajta dicsekvés, mivel nem kérdezte senki"

. Ok, szóval ha legközelebb fodrászhoz mész, vegyél kalapot utána, különben azzal dicsekszel, hogy fodrásznál voltál.

Mert hát senki nem kérdezte, szóval rejtegesd.

Elképesztő...

"én itt nem véleményt nyilvánítottam" - tényleg? Idézzelek?

"ami nem normális" - már az vélemény, hogy a felsoroltak nem normálisnak nevezed (még a terhességet is!)

"Ma már divat" - kizártnak tartom, hogy a személyes benyomásodon kívül bármi másra alapozod ez

"Ez a nagy "vállalom magam" nem azért van, hogy kicsit azért sajnáljatok?" - anyanyelvi beszélő felismeri a véleményedet a kérdés mögött

"az is egyfajta dicsekvés" - eléggé szubjektív címke részedről

Szerintem a terhesség meg egy fogyaték azért teljesen más.

Nem vagyok egy magamutogató típus, tisztában vagyok az adottságaimmal, és nem teszem közszemlére azt, ami nem tetszik magamon, de szívesen hordtam szűk ruhát terhesen. Se nem büszkeség, se nem dicsekvés, egyszerűen csak jól éreztem magam benne, nem csak kényelmi szempontból, hanem úgy gondolom, hogy nem néztem ki benne rosszul, egy viszonylag csinos, nagyhasú kismama voltam, a terhespocakom pedig nem szégyelltem egy percig sem, mivel az mindenkinek vele jár. /Sőt, alapból hülye alakom van, mert egész vékony vagyok, viszont kisebb-nagyobb pocakom ennek ellenére is mindig volt, szóval nem terhesen is 4 hónapos terhesnek néznék ki szűk ruhában, ezért pont máskor nem hordtam ilyesmit 🙂/

Ennek ellenére fogyatékosságra (ami mondjuk lehet egy műláb, de akár egy csúnyább műtéti heg is), azért nem hívnám fel a figyelmet, de nem is takargatnám szégyenkezve.

Amitől viszont én is készen vagyok, hogy manapság divat mondjuk haspólóból kötényhasat lógatni és hasonlók. Nem azt mondom, hogy mindenki dugja el a csúnya részeit, mert nekem nem tetszik, csak nem értem az okot. Én azt hittem, hogy mindenki a jó tulajdonságait szeretné hangsúlyozni, külső és belső tulajdonságoknál egyaránt... Ahogy az ember nem dicsekszik az ostobaságával, igénytelenségével stb., úgy a külső tulajdonságok közül is a jókat kellene kiemelni szerintem, a rosszat úgyis hajlamosabb észrevenni mindenki, akkor is, ha nem hívjuk fel rá a figyelmet 🙂

Mondom, TE sajnálod õket, meg te érzed úgy, hogy ez valami dicsekvés.

Ezek a te érzéseid, és nem, nem univerzálisak.

Balázsnak akinek 24/7/365 amputálva van a lába, hidd el, nem minden másodpercben ezen jár az esze, õ megy a boltba vagy mittudomén, éli az életét.

Az, hogy neked szemet szúr, hogy neki hiányzik egy lába, és ez ügyben így vagy úgy érzel, a te bajod.

Aztán Balázs találkozik Marival, Marinak meg az marad meg, hogy de frankó kék kord kabátja van ennek a srácnak...

Ránézésre Marin nem látszik, hogy krónikus beteg, tegnap temette el a nagymamáját stb.

Objektív szemszögbõl Mari sokkal szánni valóbb mint Balázs, de igazából nem releváns, mert mindketten egy kiló kenyeret szeretnének a Teszkóból és menni a dolgukra.

Az, hogy neked ezek a dolgok szemet szúrnak, és te ezekkel az érzésekkel nem tudsz mit kezdeni, igazából a te egyéni szociális problémád.

Az ember ingerküszöbe meg attól függ mihez van szokva.

Minél többféle emberrel találkozol napi szinten, pláne ha ugyanazzal a dologgal találkozol, annál kevésbé vált ki belõled bármit.

Ha kizárólag barna hajú emberek vesznek körül, lehet lesokkol ha valakinek szõke a haja.

Norvégiában viszont a kutya nem néz meg kétszer.

Ha hirtelen lenne valami betegség, vagy háború, ami miatt tömegesen veszítenék el a végtegjeikat emberek, hozzászoknál a mûlábakhoz, kb olyan lenne, mint egy szemüveges ember.

Lefogadom, hogy nem tudod megmondani hány szemüveges embert láttál tegnap, és valószínüleg nem váltottak ki belõled semmilyen érzelmi vagy gondolati reakciót.

Nem is értem, miért kellene bármilyen fogyatékot vagy akár egy terhességet takargatni? Ezek teljesen természetes, hétköznapi dolgok.

Rád viszont rád férne egy kognitív viselkedésterápia.

A fogyatékokról meg annyit, hogy mi mennyire tragikus a dolog sokaknál azon múlik, hogy milyen az egyént körülvevõ világ.

Pl az 1600as években hallás -, vagy látás károsultnak születni mást jelentett mint ma.

Ugyanaz az ember sokkal kiszolgáltatottabb volt.

Ma meg kap egy szemüveget, lézeres kezelést, vagy egy hallókészüléket, és különösen nem zavarja õket a dolog, nincs benne semmi szánni való.

Egy kerekesszékes egy olyan városban, ahol tudatosan rámpákkal, sima utakkal és alacsonyan lévó kilincsekkel építették az utcákat, különösen nem nehéz. Ami megnehezíti az életét, az a város kivitelezése, nem a kerekesszék maga.

Ja, és bárki, kb bármikor fogyatékossá válhat. Teljesen mindegy, mennyire voltál elõtte fiatal, szép, okos, fitt, étkeztél egészségesen, káros szenvedélyek nélkül...

Egy baleset, egy betegség, elég és hoppá, te is beletartozol ebbe a statisztikába.

Nincs itt semmiféle morális vagy egyéb ballépés, ez nem valami "megérdemelt büntetés" vagy rossz viselkedés okozta következmény.

Egyszerûen csak néha az emberi test nem úgy mûködik mint általában szokott, de ettõl az élet még megy tovább.

"Ma már divat műlábbal tiktokozni, instázni,"

Mulab nélkül nem zavar?

Vagy a mulab akadályozza a tiktok használatát is?