Mit mondanátok, miért nem lehet simogatni a kutyát?

Van egy pár hónapos halál cuki (barátaink így hívják :D) kölyökkutyánk, akivel sokat járunk sétálni mindenfelé. Mondanom sem kell, hogy számtalanszor állítanak meg, hogy jaj de édes, milyen fajta stb, amivel még tán annyira nem is lenne baj, de az esetek többségében ezek főleg gyerekesek, akik sokszor mindenféle kérdés nélkül nyúlkálnak a kutya fele. Mármint a gyerek. Múlt héten pl épp a tömb körül sétáltunk, amikor a mellettünk elsétáló kiskölyök felkapott hirtelen egy botot és el kezdte nyomni a kutyus szájába, hogy nééézd bot. (??)

Alapból sem vagyok egy nagy gyerek fan, de azt abszolút egyre nehezebben tolerálom, hogy sok szülő és gyereke azt hiszi azért, mert kicsi és cuki, nyugodtan lehet tapizni meg játszani vele.

Már javában tanítjuk, tréningezünk vele és azokat a feladatokat, amiket már jól tud gyakoroljuk egyre ingergazdagabb környezetben is. Múltkor épp egy ilyen gyakorlatban voltunk benne, mikor odarohan egy gyerek a semmiből, hogy jááááj de cuki kutya és már simogatja. A kutyus láthatóan megijedt, be is bújt mögém. Én nem értem esküszöm ez miféle szokás, de mikor rászóltam, hogy ne haragudj, de először illik megkérdezni, hogy meg lehet-e simogatni a kutyát, főleg mert nem tudhatod, hogy barátságos-e, akkor még kb az anyjának állt feljebb, hogy "jaj hát nem csinált semmi rosszat". Mivel nagy pofám van, ezért megjegyeztem, hogy még szerencse, hogy nem csinált rosszat a kutya se, mert akár oda is kaphatott volna, ami nem lenne túl vicces egy kisgyereknek, plusz szerintem ő sem örülne, ha valaki random odamenne pl a gyerekéhez és el kezdené simizgetni "semmi rosszat nem csináltam" jeligével. Oké, nem nyilván nem ugyanaz a kettő, de kissé ideges voltam és hirtelen ez a hasonlat jutott eszembe. Vágott egy grimaszt, aztán elmentek.

Kicsit kezd sok lenni, főleg amikor tényleg szemmel láthatóan tréningezünk a kutyával és simán félbeszakítva odajönnek, hogy Ödönke szeretné megsimogatni, ezzel kizökkentve a kutyát is... Szóval most már úgy vagyok vele, hogy hagyjanak.

Mint írtam elég nagy "pofám" van, de nem célom bunkónak lenni, így azt találtuk ki férjemmel, hogy azt mondjuk nem barátságos a kutya, ami kicsit furán hathat, mivel tényleg ránézel és egy cuki kis plüssmackót látsz kb, de hát na. :D A látszat néha csal.

Valakinek más tuti tipp, amitől egyhamar elmegy a kedvük a gyerekeknek és szülőknek simogatni meg "szadizni" a kutyát?