Mit mondanátok, miért nem lehet simogatni a kutyát?
Van egy pár hónapos halál cuki (barátaink így hívják :D) kölyökkutyánk, akivel sokat járunk sétálni mindenfelé. Mondanom sem kell, hogy számtalanszor állítanak meg, hogy jaj de édes, milyen fajta stb, amivel még tán annyira nem is lenne baj, de az esetek többségében ezek főleg gyerekesek, akik sokszor mindenféle kérdés nélkül nyúlkálnak a kutya fele. Mármint a gyerek. Múlt héten pl épp a tömb körül sétáltunk, amikor a mellettünk elsétáló kiskölyök felkapott hirtelen egy botot és el kezdte nyomni a kutyus szájába, hogy nééézd bot. (??)
Alapból sem vagyok egy nagy gyerek fan, de azt abszolút egyre nehezebben tolerálom, hogy sok szülő és gyereke azt hiszi azért, mert kicsi és cuki, nyugodtan lehet tapizni meg játszani vele.
Már javában tanítjuk, tréningezünk vele és azokat a feladatokat, amiket már jól tud gyakoroljuk egyre ingergazdagabb környezetben is. Múltkor épp egy ilyen gyakorlatban voltunk benne, mikor odarohan egy gyerek a semmiből, hogy jááááj de cuki kutya és már simogatja. A kutyus láthatóan megijedt, be is bújt mögém. Én nem értem esküszöm ez miféle szokás, de mikor rászóltam, hogy ne haragudj, de először illik megkérdezni, hogy meg lehet-e simogatni a kutyát, főleg mert nem tudhatod, hogy barátságos-e, akkor még kb az anyjának állt feljebb, hogy "jaj hát nem csinált semmi rosszat". Mivel nagy pofám van, ezért megjegyeztem, hogy még szerencse, hogy nem csinált rosszat a kutya se, mert akár oda is kaphatott volna, ami nem lenne túl vicces egy kisgyereknek, plusz szerintem ő sem örülne, ha valaki random odamenne pl a gyerekéhez és el kezdené simizgetni "semmi rosszat nem csináltam" jeligével. Oké, nem nyilván nem ugyanaz a kettő, de kissé ideges voltam és hirtelen ez a hasonlat jutott eszembe. Vágott egy grimaszt, aztán elmentek.
Kicsit kezd sok lenni, főleg amikor tényleg szemmel láthatóan tréningezünk a kutyával és simán félbeszakítva odajönnek, hogy Ödönke szeretné megsimogatni, ezzel kizökkentve a kutyát is... Szóval most már úgy vagyok vele, hogy hagyjanak.
Mint írtam elég nagy "pofám" van, de nem célom bunkónak lenni, így azt találtuk ki férjemmel, hogy azt mondjuk nem barátságos a kutya, ami kicsit furán hathat, mivel tényleg ránézel és egy cuki kis plüssmackót látsz kb, de hát na. :D A látszat néha csal.
Valakinek más tuti tipp, amitől egyhamar elmegy a kedvük a gyerekeknek és szülőknek simogatni meg "szadizni" a kutyát?
#19 Egy árva szóval nem mondtam, hogy vörös szőnyeget terítsenek elém, miért forgatod ki, amit írok és főleg miért látsz bele olyat, ami nincs ott?
Mint írtam főleg a gyerekesekkel volt a "gond", mert anyuka sokszor nem szól rá a gyerekre, hogy nem simogatunk meg nyúlkálunk kérdezés nélkül. Élő példa, amikor tréningezés közben rohant oda a kiskölyök szó nélkül simogatni vagy mikor egy másik felkapta a mellette lévő botot és már dugta is bele a kutya arcába. Az anyja meg mosolyog rajta, hogy ha-ha de cuki "Ödönke"....
Felnőtt embernél eddig ilyen tapasztalat nem volt, megkérdezte, mondtuk h igen, kettőt simizett rajta és ment tovább. Ehhez sincs mindig kedvünk, de ahhoz végképp, hogy gyerekek nyúzzák folyton. Szerintem az is nagyon idegesítő, hogy sokan, ha látnak egy cuki kutyát, akkor máris simogatni akarják és simán odajönnek olyankor is, amikor látják, h épp játszunk vagy tréningezünk vagy semmi jelét nem adjuk, hogy vevők lennénk rájuk.
Séta közben pedig, amikor nincs kedvem idegenekhez, akkor sem adjuk semmiféle jelét annak, hogy nem bánnánk, ha esetlegesen odajönnének. Nem vesszük fel a szemkontaktust, beszélgetünk a férjemmel, teljesen másfele nézünk stb.
válasza: válasza:
válasza: válasza:A gyerekedet megnevelni, hogy ne nyúlkáljon meg simogasson kérdezés nélkül idegen kutyákat, a TE feladatod, senki másé! Mint ahogy a gyerekedért is kizárólag te vagy felelős! Aztán, ha meg megharapja a kutya, akkor te lennél rajta a legjobban felháborodva. Vagy ha úgy oldja meg, hogy erélyesen rászól a gyerekre, hogy ne nyúlkáljon a kutyához, ha te már nem teszed.
Fordítva ülsz a lovon, de nagyon.
Te pedig a gyerekedért és az ő viselkedéséért vagy felelős.
Az, hogy idegen kutyákra nem rontunk rá szó nélkül és nem állunk neki simogatni alap dolog, amit minden normális, felelős szülő megtanít (legalábbis meg kéne) a gyerekének. Igen, ez a te feladatod, nem az enyém. A gyerek a te felelősséged, nem az enyém és az is a te felelősséged lesz, ha a kutya ijedtében odakap, mert nem sikerült megnevelni annyira, hogy kérdezés nélkül ne simogasson vadidegen kutyákat, elvégre mégis csak egy állat. Egy másodperc töredéke alatt megvan a baj, férjem unokatesóját egy csivava harapta meg, akit egyébként ismer is, tehát nem ismeretlen személy számára. Egyszerűen túlságosan hirtelen “tört rá” a kutyára a semmiből, aki ijedtében megharapta. Semmi vészes halistennek, de akkor is!
Néhány hónapja van nálunk a kutyus, még kölyök, nem tűnik egyáltalán agresszívnak, se félénknek, túlzottan is barátságos és mégis mikor odaszaladt hozzá tréningezéskor a kisgyerek simogatni, akkor beszaladt mögém és meg is ugatta.
válasza:Látszik, hogy valamiért nagyon fáj neked, hogy 0 darab gyerekem van, máskülönben nem emelnéd megint ki, mintha az számítana bármit is a történet szempontjából.
Adott volt egy kérdés azokhoz, akik esetlegesen hasonló cipőben vannak: ki mit mond, ha nincs kedve ahhoz, hogy idegen gyerekek taperolják a kutyáját, a sima nemen kívül, ennyi. Nem kell fújni, ez nem lufi.
Amikor tréningezés közben odajött a kissrác erélyesen rá is szóltam, annak ellenére is, hogy anyukának ez nem tetszett. Ha ő nem teszi, akkor kénytelen vagyok én.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!