Mit mondanátok, miért nem lehet simogatni a kutyát?
Van egy pár hónapos halál cuki (barátaink így hívják :D) kölyökkutyánk, akivel sokat járunk sétálni mindenfelé. Mondanom sem kell, hogy számtalanszor állítanak meg, hogy jaj de édes, milyen fajta stb, amivel még tán annyira nem is lenne baj, de az esetek többségében ezek főleg gyerekesek, akik sokszor mindenféle kérdés nélkül nyúlkálnak a kutya fele. Mármint a gyerek. Múlt héten pl épp a tömb körül sétáltunk, amikor a mellettünk elsétáló kiskölyök felkapott hirtelen egy botot és el kezdte nyomni a kutyus szájába, hogy nééézd bot. (??)
Alapból sem vagyok egy nagy gyerek fan, de azt abszolút egyre nehezebben tolerálom, hogy sok szülő és gyereke azt hiszi azért, mert kicsi és cuki, nyugodtan lehet tapizni meg játszani vele.
Már javában tanítjuk, tréningezünk vele és azokat a feladatokat, amiket már jól tud gyakoroljuk egyre ingergazdagabb környezetben is. Múltkor épp egy ilyen gyakorlatban voltunk benne, mikor odarohan egy gyerek a semmiből, hogy jááááj de cuki kutya és már simogatja. A kutyus láthatóan megijedt, be is bújt mögém. Én nem értem esküszöm ez miféle szokás, de mikor rászóltam, hogy ne haragudj, de először illik megkérdezni, hogy meg lehet-e simogatni a kutyát, főleg mert nem tudhatod, hogy barátságos-e, akkor még kb az anyjának állt feljebb, hogy "jaj hát nem csinált semmi rosszat". Mivel nagy pofám van, ezért megjegyeztem, hogy még szerencse, hogy nem csinált rosszat a kutya se, mert akár oda is kaphatott volna, ami nem lenne túl vicces egy kisgyereknek, plusz szerintem ő sem örülne, ha valaki random odamenne pl a gyerekéhez és el kezdené simizgetni "semmi rosszat nem csináltam" jeligével. Oké, nem nyilván nem ugyanaz a kettő, de kissé ideges voltam és hirtelen ez a hasonlat jutott eszembe. Vágott egy grimaszt, aztán elmentek.
Kicsit kezd sok lenni, főleg amikor tényleg szemmel láthatóan tréningezünk a kutyával és simán félbeszakítva odajönnek, hogy Ödönke szeretné megsimogatni, ezzel kizökkentve a kutyát is... Szóval most már úgy vagyok vele, hogy hagyjanak.
Mint írtam elég nagy "pofám" van, de nem célom bunkónak lenni, így azt találtuk ki férjemmel, hogy azt mondjuk nem barátságos a kutya, ami kicsit furán hathat, mivel tényleg ránézel és egy cuki kis plüssmackót látsz kb, de hát na. :D A látszat néha csal.
Valakinek más tuti tipp, amitől egyhamar elmegy a kedvük a gyerekeknek és szülőknek simogatni meg "szadizni" a kutyát?
#1 Ilyet azért inkább nem fogunk mondani, de köszi a választ. :)
#2 Igen, mi is azon gondolkodtunk, hogy a "nem túl barátságos/barátkozós" szöveggel koptatjuk le őket
#3 Hát a mi kutyánk felnőtt korában sem lesz több 4-5 kgnál, szóval a kinézete tuti nem fog senkit elijeszteni :D
#4 Van benne valami, viszont az esetek 99%-ban nincs semmiféle gondom azzal, hogy határt húzzak vagy hangot adjak a véleményemnek és kiálljak magamért, főleg ha igazságtalanságról van szó vagy arról, h ok nélkül bunkó a másik. Itt csak annyi volt a "gond", hogy mivel sokan állítanak meg - és sokan egyébként kedvesen -, egy idő után már én (mi) érezném kvázi kellemetlenül magam, hogy odavágok egy nemet mindenkihez, aztán elhúzok.. :D Ezért gondoltam annyit mondani, h nem barátkozós és akkor tán a gyerek sem pislog rám ártatlan szemekkel magában gondolva, hogy "de miééért?": :D
#5 Köszi, ezt amúgy egyszer még évekkel ezelőtt mintha hallottam volna, de tök kiment a fejemből, viszont lehet kötünk rá akkor szalagot. :)
#6 És ha veled nem fordult valami még elő, akkor mással sem fordulhat vagy mire akarsz ezzel kilyukadni..? Lehetőleg ne csináljunk már ebből is gyerektelen vs gyerekes hőbörgést és inkább ne menjünk bele, hogy kinek is szokott problémája lenni a másikkal, ez nem az a kérdés.
Köszönjük, mi alkalmazkodunk azzal, hogy előírás szerint pórázon vezetjük a kutyát, összeszedjük a kakit, szocializáljuk a kutyát stb stb, alap dolgok, ellenben ez nem jelenti azt, hogy a többi embernek ne kéne annyiban alkalmazkodni, hogy pl nem engedni szó nélkül a gyerekének más kutyáját simogatni vagy nyúlkálni felé csak úgy.
#7 Ezt azért nem mondjuk, mert alapból egyelőre elég barátkozós a kutya, valószínűleg őt nem zavarná, de attól még minket már kezd zavarni, hogy folyamatosan dögönyöznék a kutyát. 1-2 alkalommal nincs semmi gond, de ez most már nem csak 1-2, hanem kb rendszeres.
#8 Hát a miénk pici és felnőttnek is az marad. :D
#9 Ezt mondjuk szomorúan olvasom és ha ezt csinálják a felnőttek, akkor miért is várjuk el, hogy a gyerekeik ne tegyenek hasonlóan ugyebár..
#10 Azért egyetlen ilyen információ alapján talán nem kéne levonni ilyen messzemenő konzekvenciát a másikról, nem gondolod? Hidd el, az élet elég sok területén vagyok határozott és állok ki magamért, ennél sokkal fontosabb kérdésekben. A simogatásánál is volt már, h nemet mondtunk, egyszerűen csak érdekelt más hogy kezeli ezt a helyzetet, mert nem akartunk egy sima nemet odavágni, hanem gondoltuk a gyerek is könnyebben elfogadja, ha azt mondjuk a kutyus ezt nem szereti. Valószínűleg ez onnan fakad, hogy még csak nem rég vagyunk benne a kutyázásban ill. alapjáraton is kedvesek vagyunk, aztán lehet rövid időn belül megunjuk és zokszó nélkül nemet mondunk, külön megjegyzés és magyarázat nélkül, de nem hinném h bárki fejét kéne szedni, hogy kérdezni mer. Azt meg majd tudjuk mi, hogy miért tartunk kutyát, köszi. :)
válasza:Nem tudom néhány kommentelő miért esik neki a kérdezőnek, csak azért mert ők úgy érzik “jónak”, ha hozzáteszik, hogy nem barátkozós a kutya vagy nem szereti ha simogatják! Ez még nem jelenti azt, hogy ne lenne határozott vagy ne tarthatna kutyát… 🤦🏻♀️
Majd belejön, hogy gond nélkül elhajtsa az ilyeneket, emlékszem mi is az elején nem akartunk gorombák lenni, aztán mikor rájöttünk és egyre többször tapasztaltuk, hogy sokan nem értenek a kedve szóból, akkor már csak közöltük, hogy nem, nem lehet simogatni és tovább álltunk, ennyi.
Gyanítom náluk is el fog jönni ez a pillanat, addig meg hadd mondják azt, amit jónak látnak.
válasza: válasza: válasza:Milyen jó, hogy ennyi szuper emberismerő van ezen az oldalon, aki néhány info alapján egészen hajmeresztő következtetéseket tud levonni.. Kezdem azt hinni ti jobban ismertek, mint én magam. 🙂
Gondolom ti soha az életben nem mondtátok senkinek, aki megkérdezte hogy áll rajta pl egy adott ruha, hogy jaj csinos persze, miközben szerinted borzasztó volt. Csak h ne bántsd meg, ha nem muszáj. Ezt hívják kegyes hazugságnak, de majdnem elfelejtettem, hogy ide szentéletű emberek járnak, akik az életükben nem füllentettek még soha semmiben, hogy egy szitut kevésbé kényelmetlenné tegyenek. Oké köszi, legalább már ezt is tudom.
válasza:Kezdünk kicsit átesni a ló túloldalára úgy érzem, ráadásul teljesen más vizekre terelődött a téma, holott nem erre vonatkozott a kérdés.
Ha valaki megkérdezi a másikat, hogy áll rajta a ruha, mert urambocsá' kíváncsi a véleményére, annak nincs önbizalma? :D Ne viccesedjünk már azért. Te esetleg emberismeretből vizsgáztál, hogy egyetlen információ alapján meg tudsz nagyjából mindent is állapítani a másikról?
Az önismeretem köszöni szépen jól van, de honnan is tudhatná ezt egy vadidegen, aki nem is ismer és aki 1-2 információ alapján von le következtetéseket..?
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!