Borultál már ki mások előtt?

Nálam nagyon, de nagyon ritkaságszámba megy az, hogy kiborulok, akkor is vagy egy hatalmas dolognak kell történnie, vagy hihetetlen mértékben fáradtnak kell lennem. Esetleg a kettő együtt.

Pár hónapos sztori:

10 napot nyomtam le egybefüggően, napi ~12 órában a munkában, amikor pluszban még az extra szigorú főnök is ott volt. Szóval kimerült voltam, mikor is utolsó este, műszakom zárása előtti percekben, kaptunk egy közepes panaszt. Nem én rontottam el, mégis rajtam csattant az ostor, mert más nem volt ott. Még új voltam (pár hete kezdtem), és hirtelen azt se tudtam, hogyan oldjam meg, hívtam segítséget, aki meg nem vette fel, a panasszal meg még egyszer sikerült megtalálniuk..

Jött az éjszakai váltás, aki ezt lepasszolta a reggelisnek, én pedig épphogy kiértem a mosdóba, ahol akkora csillapíthatatlan sírás kapott el, mint még soha. Pedig tényleg nem vagyok egy sírós fajta.

Nem volt túl könnyű dolog akkor lenyugodnom, de legalább nem volt szemtanúja az esetnek, csak annyit látott az éjszakais, hogy a szemceruzám elmaszatolódottsága miatt fekete csíkok vannak az arcomon helyenként.