Manapság miért ennyire lehetetlen már chatelni az emberekkel?

Nekem van, hogy napokig nem írkálok senkivel, de általánosságban is szinte csak azt beszéljük meg, hogy mikor és hol találkozzunk.

Mikor és miért kellene?

Nekem egyfelől jól esik "egyedül lenni", másfelől nincs annyi téma, harmadrészt sportolok, nyelvet tanulok, olvasok a neten, videókat nézek és mindegyik tevékenységnél zavaró lenne még írogatni is.

Régen nach chates voltam. Ma már csak, amit muszáj, azt intézem ott.

Nálam azóta van ez, hogy multinál vagyok back office-os/customer service egyben(nálunk összemosódik ez a pozi) .

Napi 8 órában mailezek, telefonálok ügyfelekkel, társosztályokkal, közben írnak kollégák Teamsen is. Délután négyre zokni vagyok. Az utolsó, amire vágyom, hogy tovább chateljek.

Nem tudom más hogy van vele, de én csak a kötelező minimális írás híve vagyok. Megesik, hogy jólesik a kifejtős szövegelés, de azért nem minden nap.

Eleve 30+ vagyok, a többségnek családja, párja van, nekem is megvan az életem. Ha valamit akarunk összefutunk, telefonálunk, írok eleget a munkában.

Általánosságban szerintem az embereknek megváltoztak a prioritásaik, már nem is akkor újdonság ez az egész "chatelősdi", mint x éve, valamint fáradtabbak is, máshogy, máshová csoportosítják az erejük, idejük, energiájuk. Meg szerintem sokan belefáradtak abba, hogy állandóan elérhetőnek kell lenniük, csak azért, mert náluk van a telefonjuk.

Nem is nyitottak már annyira ilyenre az emberek, meg sokan már inkább mással töltenék az idejük.

Ami engem illet.. olyan munkám van, ahol tömérdek emailt írok, hívást intézek, állandóan emberekkel kommunikálok offline és online, zsinórban 5-6 napon át, és mire ezekkel végzek, már semennyi erőm, energiám nincsen arra, hogy a saját üzeneteimre válaszoljak. Főleg, hogy többekkel már csak neten tartjuk a kapcsolatot, és 1-1 visszaírás alkalmával elég sok mondandó gyűlik össze, mindkettőnk oldaláról. Erre pedig végképp nincs már estére (agy)kapacitásom, pedig tényleg bírom azokat az embereket, de tényleg nem mindig megy ez. Az a szerencsém, hogy ezt ők tudják az elejétől fogva, és el is fogadták, így nincs belőle sértődés.