Az életet miért bonyolítják túl ennyire sokan?
Például rengeteg ember stresszel napi szinten. Ilyen hülyeségeken például, hogy ki mit gondol róla? Mi az értelme ennek? Én, mióta az eszemet tudom, önmagam voltam. Önmagamat adtam, és volt, aki így megkedvelt, volt aki nem. Soha nem pörögtem ezen. Munkahelyemen is, aki kedvel, kedvel, aki nem, nem. Én csak teszem a dolgom, amit kell, megkapom a fizetésem, és minden rendben. A saját magánidőmet úgy osztom be, ahogy nekem tetszik. Mi értelme tönkretenni a saját nyugalmunkat és boldogságunkat mindenféle megfelelési kényszer miatt? Nem azt mondom, hogy mindenkit le kell sz@rni, aki körülöttünk van. Sőt, az egyik alapelvem, a szándékosan senkinek nem ártás. Épp csak úgy látom, hogy rengeteg ember magának teremti meg a problémákat. A saját fejében hozza létre. Én, ami számomra hasznos, és termel boldogsághormont, abba fektetek erőt, ami nem hasznos, azt illedelmesen kikerülöm.
A dolgok 90%-a csak rajtunk áll. Nyilván vannak körülmények, amiken egyedül nem változtathatunk. De a körülményekhez való hozzáállásunkon minden esetben.
Ezt sikerült kihámoznod a kérdésemből? És mi volt a végén ez a "Barom"? Elég keserű életed lehet, hogy ilyen stílussal reagálsz dolgokra.
Hogy miért érdekel mások dolga? Talán, mert érdekel a világ? Az, hogy nekem van egy saját életstílusom, nem zárja ki azt, hogy érdeklődéssel vizsgáljam a környezetemet. Nem is értem ezt a szintű kötekedést.
válasza:Ezek alapján én dicsérem magam? Tehát, aki simán csak éli az életét úgy, ahogy Ő MAGA jónak látja, az már dicséri magát?
Ha nem jött volna le a kérdés valódi értelme, megpróbálom kiegészíteni: Én élem az életem a magam nyugodt tempójába, elvégzem a kötelességeimet, azon kívül teszem, amihez kedvem van, és nem teszem, amihez nincs. Ehhez képest én azt látom, hogy a környezetemben mindenki folyamatosan panaszkodik. Mindenféle dolgok miatt. Csak érdekel már, mire fel panaszkodnak? Mi ennek a negatív világnézetnek az alapja? Mik az okok? Mert ha az emberi keserűség okai olyan dolgok, amiket fejben simán el lehetne rendezni, akkor csak megkérdezem már: miért nem rendezi le fejben? Mintha sétálnék az úton, és azt látnám, hogy valaki a fejét veri a falba. Csak érdekel, miért teszi? Miért nem hagyja abba?
Egy példával élve, valaki egész életében azon szorong, hogy vajon tiszelik-e őt eléggé a többi emberek? Tisztelik a karakterét? Elismerik mondjuk a munkahelyén? És ezen stresszel, minden megjegyzésben a támadást keresi, és ez ellehetetleníti azt, hogy gondtalanul élje az életét. Pedig ezért csak és kizárólag saját magát okolhatja. Mi lenne akkor, ha simán csak nem érdekelné, ki tiszteli őt, ki nem? Ki ismeri el őt, ki nem? Attól finomabb lesz a kenyér, ha tisztelik, meg elismerik? Vagy puhább lesz a párna este?
válasza:Ez megint semmi köze a kérdésemhez. Miért kéne bárkit meghívnom pizzára? Az, hogy "csak a tettek számítanak" olyasmibe például igaz, ha valaki erős akar lenni, akkor edzenie kell. De ahhoz, hogy valakinek a mentalitása erősödjön, nem kell konkrétan "tettekhez" folyamodnia. Ha csak a meditálás nem számít tettnek.
Én az okokat keresem. MIÉRT él valaki negatív hangulatú életet? MIÉRT van sokakban megfelelési kényszer?
Ezt kérdezem hát: MIÉRT?
MIÉRT?
MIÉRT?
MIÉRT?
MIÉRT nem él mindenki úgy, hogy boldog legyen?
A konkrét indokok érdekelnek. Mert én a saját életemből kiindulva tudom, hogy semmi extra dolog nem kell az elégedett élethez. És nem értem, hogy valaki miért választja szándékosan a stresszes életet?
válasza: válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!