Tényleg nem kell szólni egy új munkatársnak, hogy a rendes keresztnevemen szólítson, ne a rövidebb változatán, ha én azt nem szeretem? Tűrni kell, és beletörődni?

Szerintem érdemes lett volna a legelején szólni, mert így már lehet, hogy lassabban fog átállni a helyes megnevezésre. Én amúgy még kimondottan szeretem is, ha vki bemutatkozásnál megmondja, mit szeret, és nem kell találgatni. Pláne sokféleképpen becézhető neveknél. De van amúgy jó pár olyan ismerősöm, aki vmi fantázianéven fut:-)

Az 1-es teljesen jót írt, annyi, hogy nem a semmiből mondanám, hanem akkor, amikor legközelebb „lekatiz”.