Milyen értelemben nem vagy kompatibilis a 21 századdal? Mondj rá példát is kérlek?

Csinosan, modernen öltözök, mert muszáj, de legbelül nagyon utálom a rövid/tapadós ruhákat. Mindig ábrándozva nézem a régi korok bő és hosszú ruháit, amikre nem kellett nagyon figyelni mit mivel vesznek fel. Ápolt és eltakart. Kinevethettek, de nagyon praktikusnak gondolom az otthonkát, a fejkendőt. Persze nem járok ilyenekben, de nem zavarna, ha újra divatba jönnének :D

Nem szeretem a kütyüket, szerintem rengeteg felesleges időt elpazarlunk vele és addiktív is.

A régi korok zenéit hallgatom, a mai zenék olyan egyformák és semmit mondóak.

Engem nem zavar a klasszikus férfi-női felállás. Persze csak úgy, ha az asszony egész nap otthon van, főz, mos, állatokat lát el, gyereket nevel, a férfi pedig munkahelyre jár. (Mivel én is munkahelyen dolgozom, így természetesen a férjem is ellátja velem együtt a háztartást.)

Sokszor érzem, hogy nem vagyok erre a korra való ember, valamit összekevertek odafent a rendszerben...

A napokban derült ki, hogy nem tudok iPhone-t használni. A saját, kis androidos okostelefonommal teljesen elvagyok, viszont az előbb említett esetén teljesen megállt a tudomány.

Nem tudok telefonról, laptopról, gépről tanulni, valahogy tényleg nem, és mindig ki kell írnom a fontos dolgokat füzetbe, onnantól viszont gond nélkül megy minden.

Nem vagyok kibékülve a heti min. 5 munkanappal, főleg, hogy szinte mindig 10-11 óra/napot dolgozom. Olyan veszettül gyorsan telik az idő (bár ez néha kifejezetten jó dolog), és szomorú, hogy a munka és pénz körül forog minden.

Sosem voltam aktív "posztoló" közösségi oldalakon, sosem éreztem szükségletét annak, hogy minden lépésem megosszam.. bárkivel is. A fontos emberek tudják a lényegeseket, tőlem, személyesen. Csakis azért van Instám, mert a kedvenc előadóim ott a legaktívabbak mostanság, és nem szeretnék lemaradni valamiről. FB pedig iskolai/egyetemi csoportok miatt van, de elég üres mindkettő.

Nem követem a mostani öltözködési trendeket. Nem szeretek villantós, mutogatós ruhákban járni, amiből itt az, ott amaz lóg ki/látszik (ki), nekem valahogy nem komfortos az egész. Emiatt pl. nagyon is bajban vagyok új ruhák vétele esetén, mert egy rakat boltban olyan ruha cafatok vannak, amik alig fednek valamit.

Sosem tetszett a "légy 0-24-ben elérhető, hisz mindig veled van a telefonod!" dolog. Nekem valahogy nyomasztó ez a gondolat.. az addig oké, hogy pár kivétellel szinte mindenhova viszem magammal, de ezzel a mentalitással már kezdünk nagyon átesni a ló túloldalára. (van tanár a családban, ő is tudna ilyen téren hozzátenni ehhez ezt-azt)

Nekem túl gyors, felszínes a világ sokszor, mintha sok kapcsolat, emberi társaság már nem kapna elég fontosságot, jelentőséget. Sok helyen azt sulykolják belénk, hogy "pótolhatók vagyunk", "jön helyettünk más", és ezzel sem értek egyet.

"Nekem túl gyors, felszínes a világ sokszor, mintha sok kapcsolat, emberi társaság már nem kapna elég fontosságot, jelentőséget. Sok helyen azt sulykolják belénk, hogy "pótolhatók vagyunk", "jön helyettünk más", és ezzel sem értek egyet."

Jelen!