Miért van elegem abból,hogy az emberek nekem panaszkodnak?
Úgy unom már hallgatni.
Állandóan az van,hogy nekem panaszolják el minden sz*rukat mintha a fejemre lenne írva,hogy “lelki szemetes vagyok szarj belém!”Viszont legtöbbször amikor nekem van bajom akkor nem szólnak semmit hozzá vagy csak hümmögnek rá kettőt. Emiatt elkezdtem én is leszarni meg ugyanúgy terelni a témát ahogy ők terelik de akkor meg én voltam a bunkó,hogy nem érdekel engem mi van velük.
Most tényleg én vagyok szemét nárcisztikus?
Van olyan is,hogy megkérdezem hogy vannak.
Erre elkezdik mondani mi van velük de vissza soha nem kérdeznek,hogy velem mi van.
Amikor bebunkózok akkor eszmélnek mindig rá,hogy amúgy én is létezek és baromira nem normális ha egyoldalú egy beszélgetés.
De nekem kellene meghúzni a határt?
Ha megteszem egy tapló baromnak érzem magam aki csak magával foglalkozik és nem érdekli más.
Most is egyik ismerősöm…
Állandóan az van,hogy írok neki és 3-4 óra múlva reagál,holott az üzenetet megnézi de lesz*r.
Most valami nyavaja jött a szemére és begyulladt.
Erre küldözgeti nekem a képeket a szeméről meg a gyógyszerekről meg,hogy gennyedzik meg ilyenek.
Tegnap az volt a baja,hogy elmertem aludni és nem abajgattam meg aggódtam miatta.
De mikor ő telibe fossa a fejemet fél napokig az nem baj.
Ezzel van bajom..
Viszont az a baj,hogy néha képes vagyok megsajnálni is mert gondolom azért ilyen mivel senkit nem érdekel és ugye én reagálok rá meg sajnálom ezért jól esik neki.
Csak vissza nem kapom.
Uh igen…
Kb tényleg olyan mintha beleokádnának a lelkedbe aztán otthagynak.
Rohadt irritáló
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!