Nem vagyok semmiben tehetséges. Miért születtem erre a világra?

10-es vagyok.

Sajnálom, nem tudtam korábban válaszolni. A válasz egy jó részét már megírtam talán másnap, de mégsem tudtam befejezni és húzódott...

Barát nélkül nem könnyű.

Én nekem sincs 1 barátom sem. Senkivel sem beszélek értelmes dolgokról. A meglévő kapcsolatokat is kényszerből tartom, legszívesebben mindtől megválnék 1 mp alatt. Míg gyáva voltam, addig nem hoztam létre új kapcsolatokat. Most pedig noha már egy ideje nem vagyok gyáva, de a mérce nálam magassá vált, emiatt sem fürkészem a potenciális barátokat. Nálam sokkalta több és nagyobbak és szigorúak az elvárások, mint az emberek 95-99%-ánál. (Most nem kívánom az elvárásokat sorolni, hanem tényként fogadd el, hogy ilyen is van.) Jó sokáig volt egy kapcsolatom (csak 3 évvel volt idősebb), akivel nagyon jól lehetett beszélgetni, de előkerült a vallás téma és nem teljesen helyesen reagáltam, ezért megszakadt a kapcsolat. Azóta megtanultam / tanulgatok egyedül boldogulni. Magamban beszélgetés és jegyzetelés. Nekem ezek váltak be, de nyilván nem teljes. A megélt csalódások, az emberek jellemvonásai és ismerethiányaik miatt nem keresek új társaságot, új kapcsolatokat.

Viszont az ember tagadhatatlan, hogy társas lény, hiszen egymásra vagyunk utalva és a mások reakciói igen erősen befolyásolhatnak minket. És pontosan ez az oka annak, hogy miért érzed magad értéktelennek, haszontalannak: "mások reakciói igen erősen befolyásolhatnak minket". Adunk, kapunk. Most a kapunk-ot nézzük. Kaphatunk negatív (a legtöbb esetben?), pozitív és semleges visszajelzéseket. Az érzelmi intelligencia kérdése, hogy hogyan dolgozzuk fel a dolgokat. De...ha több és fajsúlyosabb negatív ér minket, mint pozitív és kevesebbet tudunk összességében (azaz: több szorozva fajsúly - mintha egy matematikai képlet lenne) feldolgozni, akkor vagyunk magunk alatt érzelmileg és gondoljuk magunkat haszontalannak, értéktelennek.

Bankszámlához (folyószámlához) lehet jól hasonlítani ezt. És meg is érted, mert ez a munkád / szakterületed.

-400 Ft kenyér

-800Ff felvágott

+5.000 Ft munkadíj

-30.000 Ft rezsi

stb.

Folyó-Számla, mert ami bejön, az ki is folyik. Ha elfogy a pénz, az nem jó, de sokszor érzelmileg adósságba kerülünk és úgymond érzelmi hitelt veszünk fel (milyen gyönyörű rögtönzött megfogalmazás! :D). És sokan képiesen érzelmileg adósságban vannak.

Sokat számít, hogy az ember hogy dolgoz fel dolgokat. Lehet kerülni a nemkívánatos személyeket, de azok időnként újra meg újra megtalálják az embert. Nyilván jó dolog és szükséges is kerülni a nemkívánatos embereket, de az is sokat ér olykor talán még többet is, hogy fel tudod dolgozni, hogy semminek, jelentéktelennek tudod felfogni a jogtalan negatív véleményeket. A baráti vagy barát-féle kapcsolatok egyébként ezen tudnának segíteni, mert lenne kivel megbeszélni a téged ért sérelmeket, érzelem állapotodat. Természetesen működik az is, ha leírod a történteket és levezeted, hogy miért nem állja meg a helyét a másiknak az állítása, de ez a lassúbb mód és, ha 1-edül vagyunk a gondolkozásban, akkor gyakran csőlátásunk van - mert nem kapunk mástól pozitív inputot. Vagy anonim felhasználóként itt gyakorin os felteheted a sérelmedet és vagy kapsz hasznos és nem sértő választ vagy nem. Kevés a nem kontár. A hosszú, extrém hosszú üzenetekre pedig csak 1-2-en fognak érdemlegesen válaszolni. Egyszer régen mikor első rettentő hosszú kérdéssel érzelmi kérdéssel (ember témakörben) találkoztam, álmélkodtam, hogy valaki felteszi és vár is rá választ. És azon még inkább álmélkodtam, hogy a sok kontár és igénytelen válaszoló közül volt olyan(((ok - legfeljebb 2(((-3)))))) felhasználók, aki végig olvasta és igényes választ adott rá. És emellett szembe kell nézni a kötekedő felhasználókkal is, ráadásul akkor amikor érzelmileg meggyengült...pfff ilyenkor kemény feladat. Viszont lesznek, akik a kérdező védelmére lesznek.

Ha pedig van alapja (esetleg erős alapja) annak, hogy "Nem vagyok semmiben tehetséges.", akkor pedig tenni kell ellene. DE!:

Az a kiábrándító valóság (tapasztalatból írom), hogy pozitív visszajelzés hiányában az életben sohasem fogja az ember hasznosnak, értékesnek érezni magát. A pozitív visszajelzéseket pedig kitől, mitől, honnan lehet kapni? Kutyától? Macskától? Más háziállattól? Egzotikus állattól? Sérült állattól, akit ápolsz? Haszonállatból? Hááát... Élő-Lények ugyan, de mégsem olyan mélyek és nem olyan maradandóak a reakcióik, mint az emberek reakciói. Drognak jók. Csak átmenetileg növelik az érzelmi állapotot, meg amolyan félig beszélő (magában beszélő) kapcsolat alakulhat ki, viszont ezzel nem oldódott meg az emberek felől érkező reakciók kezelése, azaz az érzelmi intelligencia növelése.

És mellegles különbség van az állatok pozitív és vélt pozitív (képzelt, beképzelt) visszajelzései között. Az állat nem egy értelmes lény. (Sok ember szintén nem értelmes lény, ez is tény.) Az állat is tud csalódást okozni akkor, amikor képzelődünk, hogy mennyire szerethet az állat és egyszer csinál valami olyat... Na de most az állat témáról tovább megyek, remélem meggyőző logikával írtam és nem próbálkozol Állatoktól ELISMERÉST Szerezni.

Nem azokkal kell barátkozni, akik mérgező (negatív) hatással vannak az emberre, ezek azok, akiktől meb kell válni. A barátnak is megvan a maga definíciója, jól behatárolható.

Nem csak személyesen lehet "barátkozni"... Bocsánat, de nekem annyira idegen a barátkozás szó. Legyen inkább kapcsolatot építeni.

Jó kapcsolat = azonosság

És, hogy mi mindenben kell, hogy legyen azonosság, azt most hagyjuk, mert regényt írnék belőle. A lényeg, hogy az ember nem csak tudatosan, hanem érzelem által is tud jó döntést hozni. Meg lehetne fogalmazni, hogy így meg úgy viselkedjen vagy így meg úgy ne viselkedjen, hasonló érdeklődési köre legyen stb..

Viszont ahhoz, hogy ne érezd magad értéktelennek és, hogy fejlődjön az érzelmi intelligenciád nem feltétlen kell egy olyan ember, akivel mindent meg lehet beszélni és akit beavatsz az életed minden-minden apró dolgába (nyilván ez lenne a cél), hanem ha motiváció a kérdés, akkor az adott témában legyen jártas méghozzá hozzád hasonló tudása legyen. Ne tanuló legyen, akit tanítani kell, sem ne téged kelljen tanítani - hanem hasonló tudásszinten legyen.

Virtuálisan, anonim módon is lehet ilyen után kutatni.

Nemrég felakartam tenni egy "kérdést" erre az oldalra a következő cínmel: "? Tennivalók: Keresem a tutyi-mutyi halogató férfi társamat! (Nem párkapcsolat!)". Kiolvasható ebből, hogy hozzám hasonlóan halogató férfi társat kerestem, akivel egymást előrébb lökjük a halogatott tennivalókban mindezt úgy, hogy nem írunk konkrét tennivalókat egymásnak, nem írunk az életünkről semmit, az érzelmünkről sem, csak a tennivalókra fókuszálunk és természetesen anonimak maradunk. Megírtam ugyan ezt a "kérdést", de végül nem tettem fel. Nem tudom, hogy mennyire működne, valamint a konkrét tennivalók hiányában olyan és az érzelm kihagyásával olyan, mintha egy élettelen robot válaszolna. Ha pedig bejön az érzelem, akkor igen valószínű, hogy számomra nemkívánatos szleng és indulat és más szavak kerülnek a chat-elésbe, amit pedig nem tolerálok. Akinek nincsenek ilyen igényei, annak talán működőképes dolog lehetne ez az út. Viszont ne felejtsük el, hogy ez egy mesterkélt próbálkozás, azaz a másikat kölcsönösen kihasználnánk és nem érdekelni igazán a másik - ha az érzelmi oldal 100%-ban kimaradna.

Az is segíthet ebben, ha gyerekek között van a felnőtt ember, akitől kérdeznek, akire felnéznek. Nem lebecsülendő ez sem!!

Összegzés + A tehetségre még egy kicsit visszatérve:

Lehet hogy valamiben mégis kiváló vagy, de ha nem mutatod meg magadat másoknak akkor nem is kaphatsz pozitív visszajelzéseket. És amit már leírtam: sokszor az embernek csőlátása van, amikor magára van utalva és emiatt jogtalanul gondolja magát értéktelennek. AZ EMBER TEHÁT TAGADHATATLANUL TÁRSAS-LÉNY.

Többek között az emberek negatív reakciói által érezzük értéktelennek magunkat és nem lehet sehonnan máshonnan pozitív visszajelzéseket kapni, mint emberektől. Már csak meg kell találni, hogy milyen formában, honnnan, kitől szerzel pozitív visszajelzéseket.

Itt van például a gyakori kezdésnek. Állj neki válaszolgatni arra, amire tudsz.

Ha pedig semmire sem tudsz válaszolni és ténylegesen megállja a helyét az, hogy értéktelen, haszontalan vagy, akkor szabadidődet azzal töltsd, hogy nagy tölcséren keresztül magas nyomással pumpáld az információkat, a tudásokat az agyadba. És amikor más úgy érzed, hogy eleget pumpáltál, kezd el a válaszolgatást tudásodhoz mérten.

Az internet - szó szerint - a kezedben van. Vannak téves információk is rajta, de sok hasznos is.

Innentől kezdve rajtad múlik ez a kérdés, mert minden szükségeset leírtam.