Minden ember született valami hivatásra, ha igen hogyan tudnám felfedezni miben vagyok tehetséges?

Nem árt, ha szeretsz, érdekel valami, mert úgy sokkal érdekesebb, szórakoztatóbb lehet tanulni és foglalkozni vele. De egyáltalán nem törvényszerű, hogy csak ilyesmit képes csinálni az ember.

Léteznek különféle készség felmérő tesztek, főleg pszichológusok, pályaválasztási tanácsadók, HR-esek foglalkoznak ilyenekkel. Sajnos nem elég hangsúlyos és elterjedt ezek használata, pedig nagyon sok embernek szüksége lenne ilyen segítségre. Például ebben a videóban találsz egy hasonló tesztet:

https://www.youtube.com/watch?v=IxrCkrMdIEs

A legtöbb ember úgy találja meg, hogy mivel érdemes foglalkoznia, hogy elkezd nézelődni az állás piacon, elhelyezkedik ilyen munkakörben, olyan állásban és előbb-utóbb megtalálja, mi az ami neki leginkább bejön. Ha nem tudod, érdemes sok felé nézelődni, sok mindent kipróbálni.

Szerintem a legveszélyesebb, ha valaki nagyon korán bekerül egy közepesen vacak munkahelyre. Olyanra, amiért nincs nagyon oda, nem élvezi, de ahol kényelmesen el van, ezért otthagyni sem akarja. Egy rémes munkahely sok esetben sokkal hasznosabb tud lenni, mert ha nagyon utálod, akkor könnyebben rájöhetsz, mi az, amit igazán szeretnél helyette. De még ekkor is érdemes lehet minél több mindent kipróbálni, mert amíg nem ismersz valamit belülről, nem tudod, valójában milyen nehézségekkel is jár, addig legfeljebb sejtéseid lehetnek, hogy vajon milyen is és mennyire szeretnéd. Kívülről pedig nagyon sok mindent nem lehet tudni egy-egy munkakörről. A legtöbb dolog olyan, mint a jéghegy. A vízből csak a csúcsa látszik ki, a siker és eredmények, ami már mások számára is láthatóak. A mások számára is látható siker eléréséhez szükséges rengeteg háttér munka és magányos felkészülés, tanulás, gyakorlás viszont senki számára nem látszik, amik nélkül a sikerhez nem lehetne eljutni.

A legtöbb dologra nem születik az ember, hanem megtanulja. Születéskor egy csomó mindenre nyitottak, hajlamosak a gyerekek, sok mindenre van előre huzalozott affinitásuk, de ahhoz, hogy ezeket a képességeket elsajátítsák, ahhoz rengeteg tanulásra, gyakorlásra, fejlődésre és inspirációra van szükségük.

Egyik gyerek sem tud magától beszélni, járni, számolni, semmit. Minden képességet úgy tanulnak meg, hogy látják maguk körül a világban, hallják, hogy beszélnek hozzájuk és elkezdik utánozni. Látják, hogy mások tudnak járni és elkezdik utánozni. Eleinte botladoznak, sokat ügyetlenkednek és csak azért tudnak sikerrel járni, mert még nincsenek olyan gátlásaik, amik elhitetnék velük, hogy pont ők ne tudnának megtanulni járni, ha egyszer mindenki másnak sikerül. Ez a kognitív gátlás, hogy "jajj én erre alkalmatlan vagyok" csak később alakul ki az emberben, megakadályozva rengeteg dologban.

A legtöbb ember szinte bármit képes megtanulni, csak kellően sokat kell foglalkoznia vele, hogy sikerüljön. Amihez van veleszületett tehetsége, érzéke valakinek, azt könnyebben tudja elsajátítani. Sok esetben viszont ez a "veleszületett" tehetség sem örökölt, hanem csak észrevétlenül tanult. Akit gyerekkorában, családi környezetben több kedvező hatás ér, az nagyon sok mindent észrevétlenül magába szív, anélkül tanulja meg, hogy tudatosulna benne, hogy ő most tanul.

Például, aki anyanyelvi környezetben nevelkedik gyerekkorában, az az anyanyelvét fogja elsajátítani. Aki egy idegen nyelvű környezetben nő fel, az egy idegen nyelvet fog megtanulni anyanyelvként, mert az veszi körül. Aki egy több nyelvű környezetben nő fel, pl. mert egyik szülő ilyen nyelven beszél hozzá, a másik meg amolyan nyelven, az akár két vagy több nyelvet is képes lehet elsajátítani párhuzamosan.

A zenei, művészeti, sport és egyéb készségek is nagyon hasonlóan fejlődnek ki. Ha egy gyerek már az anyja hasában is zenét hallgat, dúdolnak neki, folyamatosan zene veszi körül, azt látja maga előtt, hogy a szülei zenélnek, korán megtanulja tőlük a szolmizálást, zene elmélet alapjait, akkor tehetségesebb lesz zeneileg, mint aki a kötelező iskolai ének-zene órákon találkozik először a zenével.

Ezek az észrevétlen előképzettségek segíthetik megalapozni, hogy később az adott területen könnyebben tudjon tanulni valaki, mert már eleve ismerősebbek számára ezek a dolgok, van valamilyen affinitásuk benne.

Ugyanakkor a "vele született" tehetség sok esetben hátráltató tényező is lehet, mert nagyon sok olyan ember van, akinek van valamilyen alap készsége egy területen, viszont lusta foglalkozni vele. Az alap készsége révén egy bizonyos szintig könnyen tud haladni, nem igényel tőle nagy erőfeszítést, odafigyelést, komoly tanulást. Csakhogy ezzel nem tudnak általában messzire menni. Egy darabig segítenek az adottságok, hogy könnyen menjen, viszont ez az előny egy idő után kifulladhat. Ha pedig nincs mellette kitartás, elszántság, önfegyelem, hogy akkor is gyakoroljanak, ha már unják, folytassák a szorgalmas tanulást akkor is, amikor már a kezdeti tehetségből fakadó előnyök elfogytak, akkor ezek az emberek hajlamosak feladni, lemorzsolódni. Nem véletlen, hogy nagyon sok híres koreográfus, rendező, tanár mondja azt, hogy ők ezerszer inkább szeretnek szorgalmas és céltudatos emberekkel dolgozni, mint "Isten adta tehetségekkel". Mert a született tehetség csak egy darabig elég és utána szükség van a szorgalomra, hogy tovább tudj menni. A született tehetségek viszont gyakran messze nem annyira szorgalmasak, kitartóak, mint azok, akikben kevesebb alap tehetség van, viszont nagyon akarják vinni valamire. Ők akkor is szorgalmasak maradnak, amikor a tehetségesek már rég feladták és kiszálltak. A kitartás pedig sokszor sokkal többet számít a tehetségnél.