Mindenki tudja, hogy mivel szeretne/kell foglalkoznia gimi végén?

Nagyon rosszul érzem magam. Ez mindig bántott engem, hogy mindenki rajtam kívül elment valamilyen irányba, csak én nem. Illetve de, én is, csak nem maradtam benne. Azt láttam minden osztálytársamon, barátomon, hogy full erős tervekkel indulnak neki az életnek, tudják, mit akarnak tanulni, dolgozni. Vagy mert ez az álmuk, vagy mert családi vállalkozásuk van, vagy mert pl szeretnek kockulni úgyhogy mennek mérnökinfóra. Egy barátnőm van, aki nyelvszakra ment, mert nem volt jobb ötlete, szeret nyelvet tanulni, mindenkinek azt mondta, hogy fordító vagy tolmács akar lenni, de igazából annyira nem, inkább csak kezdeni akart magával valamit.

A legutóbbi nagy vitám ezzel kapcsolatban egy 58 éves emberrel volt, aki azt mondta, hogy nem szereti a munkáját, az egész szakmát sem, de belecsöppent 18 évesen, aztán így maradt és szerinte ez jó is így, az viszont nem normális, ha nem döntöd el gimi végén és ha másik irányba váltasz, főleg, ha nem évtizedek után, hanem mondjuk fél év, egy év után.

Borzasztóan rosszul érzem magam, mindenki tart valahol már érettségi óta, megy fel a karrierje, mindenki tudta, mivel fog foglalkozni és ez a normális, nem az, hogy meggondolod magad és váltasz. Illetve nekem szakmám sincsen egyelőre.