Mindenki tudja, hogy mivel szeretne/kell foglalkoznia gimi végén?

Ez a baj sajnos a társadalommal, hogy kb. elvárás, hogy tud 18 évesen mit szeretnél csinálni a hátra lévő életedben, ami persze van akinek össze jön, de a többség beletörődik.

Én is hasonló cipőben voltam, fogalmam sem volt mit szeretnék, ezért közgázon diplomáztam és most 23 évesen jöttem rá (már egy ideje bent motoszkált a fejemben), hogy basszus én orvos szeretnék lenni és őszintén miért ne? bármikor válthat az ember, főleg ennyi idősen.

Lehet, hogy a teljes nulláról fogok kezdeni, de legalább azt csinálom majd amit szeretnék.

Amúgy nagyon ajánlom, hogy próbálj ki minél több dolgot.

Én se tudom, éppen egyetemre járok, ez a második évem, de csak azért vagyok itt, mert nem volt jobb ötletem

Valamennyire élvezem, de nem egészen ez az én utam, szóval még várom, hogy rátaláljak, addig is meg hát már itt vagyok, második évben, most már elvégzem

Az egyetlen ami miatt mindenképpen egyetemre akartam menni, a fél/egyéves külföldi ösztöndíjak, Erasmusszal voltam is már előző félévben külföldön, jövő tavasszal megyek még egyszer, szóval ez a tervem félig megvalósult. Emiatt persze csúszok, de hát végülis ezért jöttem :D

Én 23 éves vagyok, és most sem tudom. Anno érettségi után elkezdtem egy szakot, de rájöttem, hogy nem nekem való, egy félév után ott is hagytam, nyelvet tanultam, aztán elkezdtem azt a szakot, amin most vagyok (illetve a tárgyaim már megvannak, a záróvizsgám még hátra van). Nagyon határozottan jöttem ide, hogy milyen munkát szeretnék a jövőben, direkt vettem fel ahhoz kapcsolódó specializációt is, gyakornok és önkéntes is voltam. Magát a szakot szerettem, nem bántam meg, hogy oda jártam és le is fogok diplomázni, de magát a munkát nagyon unalmasnak találtam. Viszont most elkezdtem egy másik területen dolgozni, és ezt nagyon szeretem, pedig elég távol állt tőlem. Nem tudom, meddig maradok itt vagy hogy meddig szeretném csinálni, de egyelőre jól érzem magam benne.

Kevés olyan van, mint akit leírtál, hogy 18 évesen eldönti, mit akar, és azon a területen is marad, ezt te is láthatod. Barátom eldöntötte anno, hogy orvos szeretne lenni, nagyon jó eredményei vannak, jövőre hivatalosan orvos lesz, most úgy néz ki, hogy tudja, milyen orvos szeretne lenni, de belőle van kevesebb. Májusban volt egyébként a gimis osztálytalálkozóm, nyelvtagozatos (angol-német) osztály voltunk, nagyon sokféle utat jártunk be. Egyik barátnőm pedagógia területén szerzett diplomát, de

az már nem érdekli, most a gazdaság felé kacsintgat, egy másik volt osztálytársam szintén pedagógus diplomát szerzett, ő azóta cukrász lett és cukrászdában dolgozik. Egy harmadik volt osztálytársam anno agrár területre akart menni, de nem vették fel olyan szakra, szóval elkezdett vendéglátásban dolgozni, most kereskedelemben van, és szereti. És ez csak pár út a sok közül. :)

Semmiképp ne érezd magad rosszul, és kérlek, ne hagyd, hogy ahhoz az 58 éves emberhez hasonló mentalitásúak beléd rúgjanak. Nagyon nem könnyű egy ilyesfajta döntést meghozni, pláne 18 évesen, és csak kevesen vannak, ennyi idősen, akik sziklaszilárdan tudják, hogy mik is szeretnének lenni, illetve tényleg azon a vonalon is helyezkednek el később.

Kéttanos gimibe jártam, a 32 fős osztályból kb. 20-an mentünk tovább egyetemre (akik nem, ők vagy szakmát tanulni mentek, és végül ott helyezkedtek el, vagy vártak 1 évet, mert nem oda vették volna fel őket, ahová menni szerettek volna), és egy kezemen meg tudom számolni, hányunknak volt teljesen kidolgozott terve arra, hogy hol szeretne elhelyezkedni, konkrétan milyen pozícióban szeretne majd a későbbiekben dolgozni. És én sem tudtam akkor még. Akik tudták, ők eleve a szülők nyomdokaiban akartak lépni (ügyvéd), vagy a családi vállalkozás bizonyos részeit szerették volna átvenni (könyvelő). Nekem csak a szak volt meg (GTK-s), és bevallom őszintén, úgy jöttem ide, hogy "majd közben kialakul pontosabban". 22 voltam (vagyis tavaly), amikor már elég határozottan kirajzolódott bennem, hogy mi az, amit szívesen dolgoznék, főleg hosszútávon. Pár hónapon belül kezdem a gyakorlatot, majd csak akkor látok bele jobban, hogy jó döntés volt, de majd kiderül.

Szóval tényleg nem könnyű eldönteni, főleg, majdnem teljesen látatlanban, és 18 évesként, amikor épphogy kikerülsz a középsuliból. Emiatt ne érezd rosszul magad, biztos vagyok benne, hogy te is meg fogod majd találni azt a foglalkozást, ami neked való és szereted is. Nem könnyű, de sok sikert kívánok hozzá! :)