Hogy van az, hogy én, mint gyermektelen, itt Mo-n kártékonynak minősülök, mert nem lett gyerekem, de ha a túlnépesedett világ szempontjából nézem magam, akkor meg jót tettem a Földdel?

Sosem gondoltam sikeresként arra, akinek gyereke van.

Inkább ostobának tartom őket, amiért nem képesek az ösztöneiken uralkodni és hátráltatják az életüket a gyerekkel, amikor az élet értelme, hogy élvezd.

Az emberiség egyszer úgy is kihal.

Az életem művét valami állatvédő alapítvány fogja kapni.

Ami meg azt illeti, én a tudatos gyerekmentességem teljes tudatában sokkal inkább vagyok "értelmes" mint azok, akik azért vállalnak gyereket, mert

-mások szerint az a normális

- mert az anyjuk,anyósuk unokázni akár

- mert ( hamarosan kamatos kamattal) HITELT vehetnek fel.

- mert szerintük pont az ő génjeiket óhajtja többszörösen is a világ

- mert besikerült.

Általában ezek a legtöbbet ( nem) emlegetett indokok. Beismerni hogy elrontották, vagy túl sokra értékelték magukat, igen ritka esetben szokott megtörténni.

Nincs benned semmi kàrtékony, inkább annak a genetikai hulladéknak nem kéne szaporodni és tovább örökíteni az egybites agyát, és hülyére nevelni a kölykét aki ilyeneket mond.

Dolgozol, gondoskodsz magadról és közben vígan élheted az életed. Te ezzel csak nyertél.

A boldog családi idill meg sok esetben szemfényvesztés, a külvilágnak szól, ne tévesszen meg. A 4 fal között meg ott vannak a fáradt, kialvatlan, stresszes, sokszor anyagi gondokkal küszködő szülők egy háttérbe szorult, sokszor szexmentes párkapcsolattal, rengeteg pénzbe kerülő gyerekekkel, felüti a fejét a sok veszekedés, megcsalás, átverések stb stb. Az ilyen családoknak minimum a fele, de inkább 70%-a rég nem boldog. De összetartja a gyávaság, félelem hogy nem találnak mást/ hitel/ csok stb.

Mi a férjemmel tudatosan gyerekmentesek vagyunk. Nem akarunk olyan kötöttséget amilyet egy gyerek jelent, és olyan életet amilyen egy gyerekkel lenne. Mi így vagyunk boldogok, egy kiskutyával:). Nem kell gyerek.

Például a legjobb barátnőm is férjnél van, de ők sem akarnak gyereket.

A tesóm ( nővérem) sem akar, de ő pl semmilyen párkapcsolatot sem. Aszexuális és ennyi. Vele sincsen semmi probléma, sem külsőleg, sem belsőleg. Okos, szép, vidám személyiség, dolgozik, vannak hobbijai, így boldog. Ennyi.

Az ég világon semmi probléma nincs azzal, ha valaki bármilyen okból de nem vállalt gyereket.

Élvezd a szabadságot ami ezzel jár.

Nagyon nem egészséges így lebecsülnöd önmagadat. Azokkal az emberekkel meg nem kell foglalkozni akik neked szólogatnak be esetleg, miközben ők potyogtatják a gyerekeket, sok esetben felelőtlenül, a saját önző vágyaik miatt, mert nekik gyerek kell. Végső soron ezzel Fokozva a túlnépesedés problémáját.

Elgondolkoztam a kérdésen, hogy kire hagyom a javaimat.

Egy biztos: egyik családtagra sem! Évtizedek óta nyeljük a békákat, mondván: "nektek úgy sincs gyereketek". Mindig nekünk kell mindenkihez alkalmazkodni, segíteni, s még vágjunk hozzá jó pofát.

Arra számítunk, hogy nevetségesen kevés nyugdíjunk lesz, így minden ingatlanunkat értékesítjük, a pénzt pedig befektetjük illetve feléljük.

Ha marad bármi, azt állatvédelemmel foglalkozó, személyesen leinformált szervezetek kapják.

Néhány ember lehet, hogy ezt gondolja, hogy kártékony vagy, mert nem szaporodsz.... De ettől függetlenül Neked kell eldőnteni, hogy mi a jó Neked, mi az amibe belevágsz (elcsépelt, de a gyerekvállalás egy nagyon nagy projekt is!)

és sz*rni azokra, akik "jobban" akarják tudni, amihez természetesen nincs joguk. :)