Az emberek miért állnak le fentről-oldalról-lentről vitatkozni másokkal?

Az ember naponta kapja a visszacsatolásokat magáról, családjáról, munkájáról, életéről, majd azokat az információkat kell elfogadni, amiket mások unalmukban megfogalmaznak. Hiába mondja azt másoknak, hogy nem részei az életének, ezért nincs rálátása, engedélye ahhoz, hogy másokat irányításon, folyamatosan kapja az ember a véleményeket, aztán az ember barátilag nem tud megismerni senkit, mert mások akarják bemutatni az adott illetőt, persze negatívan. Aztán jönnek utólag a bocsánatkérések, de az ember szeretné azt, ha ő dönthetne a sorsa felett. Mikor az ember a munkának szenteli az életét, akkor minden lesz, de megbecsült ember nem, semmilyen szemszögből, aki meg vétkes, az igazgatóként igazolja a sikereit. Ha az ember nem szeretné ezt a menetet követni, akkor miért áll le másokkal vitatkozni a saját igazukról?