Mérgesek lennétek munkanélküliként, ha a barátaitok folyamatosan kérdeztetnék, hogy van-e már munkád és...?

Az én barátaim mikor nem dolgoztam, azt kérdezték csak, mégis mi az amit elképzelek, mi az amit szeretnék?

Ez engem egyből elmozdított valahogy arra, hogy összefoglaljam, letisztuljon bennem egy kép, egy irány, egy utvonal, és meg is találtam.

Ez az egy árva kérdés nekem rengeteget jelentett.

Nekem távoli rokonok linkelgettek állandoan minden olyat amihez közöm nincs a végzettségemnek sem és ráadásul átverős melok is pl a biztosítási ügynökösdik meg call centeres dolgok ami ügyfélkvalifikáláson alapszik. Ha nincs havi x uj ügyfél(nem hozod a normát), nincs fizetés vagy felmondanak.

És ők akarták azt rámolvasni hogy en tehetek arrol ha nem dolgozom mert rengeteg az állasajánlat. Persze az ilyenek főleg

Erre én már előre készultem amugy. En fősuli mellett lenyomtam egy kereskedő boltvezetőit meg oénztárgéokezelőit is plusz valutapénztárosit is hogy amig majd diplomával nem vesznek fel sehova addig is dolgozzam.

Szépen el is vezetgettem egy üzletet napi 12 órában (H-P 7-19)(bekamuztam hogy van gyakorlatom mert szerintem a jonapot kivanok miben segíthetek-hez marhára nem kell x+ éves gyakorlat:D

Nem is kellett szépen felvieágoztattam a kisboltjukat berendeltem amiket keresnek a vevők dupláztam a bevéteket minden szép volt.

Azota diplomás munkakörben nyígok a kozalkalmazotti bérrel meg a gyök kollegákkal. Nem is tudtam hogy a korábbi életem egy szebb szakasza lesz es vissza fogom sírni:D

Fura az élet.

Igazából tetszett meg minden.

Én örültem volna, hogyha valaki csak egyetlen állást is linkelt volna nekem segítségképpen.

Ehelyett főleg keresztanyám mindig lesajnálóan közölte, hogy nem tudja mi lesz így velem.

Fősuli után nem volt néhány hónapig munkám.

Azt javasolta, hogy mindent el kell vállalni, ha kell akkor menjek kukásnak.

Ő meg a fiát berakta a családi vállalkozásukba, ahol a mai napig akkor kell dolgoznia, ha épp van kedve hozzá. Kocsit, lakást vettek neki. De nekem okoskodott a fizetésekről.

Engem ez az okoskodás bosszantott fel, mikor eleve magam alatt voltam és sokat sírtam a kudarcok miatt.

Majd ismerős nélkül, normális interjúval sikerült munkàt találnom, ahol több mint 4 éve dolgozok.

A barátaim nem piszkáltak emiatt,mert sajnos ők is voltak olyan helyzetben hogy nem volt munkájuk.

N

Megszakítanám velük a kapcsolatot, és sorstársakat keresnék helyettük.

Tapasztalatból mondom, marha könnyű úgy osztani az észt, hogy semmilyen tapasztalat nincs mögötte. Könnyen pofázik az, aki egy napot nem volt munkanélküli.

Volt szerencsém átélni. Sehol nem kaptam munkát, de a levelezős évfolyamtársam osztotta az észt, hogy ezt így csináld, úgy csináld. Csakhogy ezeket a köröket addigra én már rég lefutottam. 😔