Nagyon hülye vagyok. Hogyan tudjam ezt elviselni?

Egész életem abból áll, hogy mindent elrontok, mindent benézek, rosszul teljesítek, és hogy félreértek másokat.

Egy iskolát nem voltam képes elvégezni, konkrétan az általánost is csak kegyelemből tudtam végigcsinálni - a tanárok jóindulatán múlt a dolog.

Két alkalommal próbáltam meg a szakközépet, (mivel máshová nem vettek fel rossz jegyekkel) de mindkét alkalommal megbuktam. Nem értek semmihez, nem vagyok jó semmiben.

Nem, nem szövegelek és nem végső elkeseredettségemben mondom ezeket.

Rengeteget tanultam általános iskolás koromban. Napi átlagban 5-6 órát, s mindez ellenére folyton egyeseket vittem haza. Szüleim kicsit sem lehettek rám büszkék, már annyira értelmetlennek bizonyult az igyekezetem, hogy 6.-ban már rendszeresen átírtam az ellenőrző füzetemben a jegyeket, ami egyáltalán nem vallott rám - de szégyelltem hazavinni a rossz jegyeket annyi tanulás mellett. Ráadásul negyedikes koromtól fejlesztésre is járattak. Iskolában, majd magántanárhoz is, ami nem volt olcsó, már akkoriban -2010-ben 3000 forintot kért egy órára. Édesapámmal még poénkodtam is, hogy ennyi pénzért prostihoz is járhatna - nem nevetett.

Jelenleg le vagyok százalékolva, mert nem vagyok képes ellátni magamat. Nem tudok dolgozni, összpontosítani, teljesíteni, végezni a rám bízott feladatokat. Nagyon utálok élni. Az a sok tanulás, az igyekezet, a felesleges remények semmit sem értek. Mint aki sosem tanult, sosem csinált semmit, ott tartok. Szerettem volna vinni valamire, de nem megy. Amit megtanulok, másnapra elfelejtem. Jobb esetben. Van, hogy aznap.