Mi volt az a sértés amit kaptál és ma is tisztán emlékszel rá?

Alapból furcsán járok egy alapbetegség végett. Suli után metem korrepre, és az utcán elmentem 2 nő mellett. Amint az utca végére értem, utánam kiállt az idősebb, hogy: "Az ilyennek tolókocsi kellene".

Akár igaza volt, akár nem, szerintem ezt máshogyan is közölhette volna, vagy nem mond semmit sem...

Alapból egy ocsmány kinézetű ember vagyok, így ezzel kaptam az ívet mindig is.

Legutóbb egy kisgyerek mondott rám valamit, azt nem hallottam mit, csak hogy az anyja mondja baromi mérgesen, hogy "ilyet nem szabad az emberekre mondani, szégyelld magad".

Egyszer egy cigány asszony ült buszon velem szemben, pulya mellette. És elkezdi mondani, "látod milyen csúnya bácsi, fúj de csúnya". Hát rohadt megalázó volt.

Egyszer ülök a buszon, apuka a telefonozó gyerekének: ne nyomkodd azt a telefont mert úgy fogsz kinézni, mint az a bácsi.

Egyszer középiskolában hallottam a mögöttem beszélgetőktől, hogy "szopogatott nyalóka feje van".

Még általános iskolában csináltak a lányok ilyen kiről mi a véleményük titkos füzetet, ami a fiúkhoz került. Minden fiúról tök jókat írtak, rólam annyit, hogy plasztikai sebész kiemelt esete.

Folytatás:

Fiatalon nagyon vékony voltam, még 18 évesen is alig 50 kiló. Akkor mindig olyanokat kaptam, hogy "girhes" vagyok. Saját szüleim, nagyszüleim szavai csengenek vissza, hogy "girhes" a gyerek.

Felnőttem és meghíztam. Nem vészesen, de azért látszik. Van mondjuk 10 kiló feleslegem, szóval azért nem 100. Apám már plusz pár kiló után mindennek elhordott.

Egyik munkatársam egyszer úgy jellemzett, hogy "kórosan elhízott kollégánk". Mondjuk ő alapból az az ember aki mindenkit ott rúg ahol ér mert egy igazi megkeseredett, rosszindulatú szar.

Aztán elértem a 25-30 éves kort, és megtanultam magasról leszarni mindenki véleményét. Amennyire tudtam javítottam magamon, szebb nem lettem, de mégis többször megkaptam, hogy jól nézek ki, nyilván a lehetőségeimhez képest.

Idővel lett párom, barátaim is, akik nem a külsőmmel voltak elfoglalva. És rájöttem, hogy messze nem vagyok akkora szar, meg hát valahol mindenki más is "elcseszett" a maga módján.

Amúgy a külsőmet ért megjegyzések mellett sokkal fájóbbak anyám kijelentései.

Alkoholista, munkanélküli, agresszív apa mellett nőttem fel, ami nem segítette elő az egészséges énképet és egészséges szocializációt.

Amikor egyszer már felnőttként anyámmal beszéltem erről, akkor rendesen lehurrogott, hogy én mindig is "ilyen voltam" és hogy már régen túltehettem volna magam ezen.

Mert nyilván én vagyok a hibás...

Számomra ez fájóbb volt mindennél, hogy nem elég, hogy a gyerekkorom és fiatalkorom el lett cseszve, még apám halála után is "tabu téma" volt az alkoholizmusa és az általa okozott károk amit évekig tartott felszámolni.

De voltak még anyámnak hasonló szavai.

Alapból gyűlöltem, hogy bármikor nem neki tetszően viselkedtem, akkor megkaptam, hogy "olyan vagy mint apád". Nyilván egy gyereknek rohadt nagy dicséret, hogy egy alkoholista féreggel említik egy lapon.

Vagy a kedvencem az volt, amikor nagyanyám hasonlóan értelmetlen "a család a minden" kijelentésére rávágta, hogy "ha újra kezdhetném kellene a francnak gyerek". Mi meg ott ültünk mellette testvéremmel, hogy köszi mi is szeretünk.

1.: Hit@ernek neveztek, meg bajszosnak

2.: Üvegnek, deszkának alföldnek papírlapnak neveztek

3.: Eggyik osztálytársnőm a mellével dicsekedett, meg hogy nekem nincs amikor ő is olyan melltartól hordott amiben a melle nagyobnak tűnt.