Egy magányos ember hogy lehet társfüggő? Nem paradoxon ez? Vagy ez is csak egy újabb sértés amivel a pár nélkülieket lehet gyalázni?

Azok a társfüggőek, akiknek "kb mindegy csak legyen már valakim" hozzáállása van plusz nehezen lép ki a kapcsolatból, mert fél egyedül lenni.

Akik magányosok, gyakran belemennek egy rossz kapcsolatba, hogy ne legyenek magányosok, aztán meg nem mernek kilépni belőle, nehogy újra át kelljen élni a magányt. (És tadaa, itt van a kapcsolódás a társfüggőséggel)

Azért nem teljesen ugyanaz a kettő, mert lehet valaki társfüggő úgy, hogy nem a magánytól fél, vannak barátai stb csak kell neki egy pár. Illetve a magányt sok esetben megoldja egy baráti kapcsolat is. Illetve kapcsolatbam is lehet magányosnak lenni.

Magányos: nem szeret/nem tud emberek közelében lenni/megmaradni.

Társfüggő: csakis emberek közelében tud létezni.

Magányosan társfüggő: megtapasztalta nagyon sookáig a magányt, így ha valaki is szóba áll vele, akkokr már egyből ragaszkodni kezd hozzá, de ha kiismeri az illetőt, akkor már teketőriázik a magány-, és a társas kapcsolat közt így igényli azért mind a magányt-, mind a társat is.

Társfüggőség az, amikor ab dolgulásodat egy társtól várod.

Tehát ha te azt állítod, hogy csak úgy tudsz boldog lenni, ha van párod, az bizony nem egy egészséges mentális állapot. A boldogságod függ a társ lététől,. Társfüggő.

És persze, aki WC-re sem tud menni a párja nélkül, arra is igaz.

Mert a lényeg az, hogy társ nélkül nem boldogul.

Mi ez a hihetetlenül masszív lemínuszolás a kommenteknél?

A társfüggés nem egyenlő a társra való biológiai/pszichés szükséglettel.

Az, hogy társra vágyunk, belénk van kódolva. Vannak emberek, akik anélkül is elvannak, de ők a kivétel.

A tényleges értelemben vett társfüggés leginkább akkor létezik, ha egy ember csak és kizárólag másból tudja a saját identitását fenntartani, egy egészséges önkép nélkül. Az, ha valaki belebetegszik a magányba, az nem "társfüggés". Ez kb. olyan elcsépelt fogalom, mint az "OCD-m" van. (nagy eséllyel inkább csak rigolyás az illető, az OCD ennél jóval durvább)

Minden férfi – legyen incel, fehér lovag, mangina, vagy bármi – fordítva úl a lovon, amikor azt képzeli, hogy nő cél. L**aszt!

A nő társ, aki vagy csatlakozik hozzám, egyenrangú félként, vagy nem, és ha nem, nekem úgy is jó!

Aki ezt belátja, az nem társfüggő.

Aki ezt belátja

En szingliseg fuggo lettem. Annyira mellenyultam a kapcsolataimmal, hogy azota is pszichologus kezel es en biztos nem kezdek meg egyszer kapcsolatba.

Szerintem az a baj, hogy a legtobb par kifele azt mutatja, hogy mennyire boldogok es az egyedulallok emiatt azt hiszik, hogy uristen masoknak milyen jo eletuk van es az ovek meg mennyire szår. Csomo kapcsolatban nincs szeretet, nincs szex, nincs semmi. Csak konnyebb egyutt fizetni a rezsit meg a lakbert. Tisztelet a kivetelnek.

De szeritnem mindenki csinalja, ami neki jo. Kerdezo, szård le, hogy mivel sertegetik az embert. Akkor mar szerintem sokkal nagyobb gond az, hogy az ember egyedulallokent tobb adot fizet.