A pároddal vagy az ellenkező nemű barátaiddal szakítanád meg a kapcsolatot?

Minden kérdés alá kell valaki, akinek nem tetszik valami… 😌

Nem sok ember, főleg nő nem lesz 2-3 hét után szerelmes onnantól, hogy megismert valakit. Az első furcsaságoknak nem kellett több idő, hogy előbújjanak. Ilyen extrém esettel még korábban nem találkoztam, de csalódni csalódtam. Éreztem, hogy nem stimmel valami, és ez blokkolta a szorosabb kötődést. Nehogy már szégyellnem kelljen magam, mert gondolkodni merek amíg valakit alig ismerek… 🤦🏻‍♀️ Általánosságban utaltam rá, hogy valamilyen szinten sajnálatraméltók ezek az emberek, és kellemetlen az egész. Így legalább volt rá konkrét példa is. Nem engem kell sajnálni, hanem azokat, akiknek egy ilyen tönkreteszi az életét.

Szerelmesen pedig minden sokkal szebb, de nem tesz valakit ténylegesen bolonddá. Az a kevés ember, akikbe szerelmes voltam, ugyan nem kértek arra, hogy felejtsem el a barátaimat, de valahol akadt más gond. Hamar le tudok szállni a földre, ha elég nagyot csalódom valakiben. Az a felismerés pedig pont arra elég, hogy elkezdjem leépíteni az érzelmeket. A birtoklás, uralkodás a másik felett, és a túlzott féltékenység együtt pedig pont elég undorítóak. De mindenkinek más az ingerküszöbe, legyen szó bármiről. 😏 Én a két hónapos rózsaszín egyszarvúk kedvéért biztos nem dobtam volna el a gyerekkori legjobb barátomat, aki ugyan ellenkező nemű, de szinte olyan, mintha a testvérem lenne. Ha számodra egy ilyen barátság is kukába való lenne, mert van egy féltékeny új párod, lelked rajta. A szerelem megváltozik, netán kihajít, aztán lehet pislogni, mint hal a szatyorban.

Amúgy… akkor már az, aki szerelmes, szívből szereti a másikat, ilyet fog kérni, hogy dobja el a barátságait? Nem. Ilyet csak az kér, aki saját magát szereti igazán és helyezi előtérbe. A párja másodlagos. Nem a másik érzései számítanak neki, hanem a saját kényelme. Ilyen ember miatt képes valaki feláldozni a barátait. 🤦🏻‍♀️