A pároddal vagy az ellenkező nemű barátaiddal szakítanád meg a kapcsolatot?

Köszönöm a válaszokat, örülök, hogy a többség jól látja, és nem élnétek elnyomó kapcsolatban. 😄 Egyértelmű, hogy én is a párommal szakítanék ilyen helyzetben. (Nő vagyok.)

Néhány éve volt is rá példa. 😌 Megismertem valakit, az elején jó fejnek mutatta magát, majd elkezdtek kihullani a csontik a szekrényből. Az első intő jel az volt, amikor nem írtam meg neki, hogy végeztem a munkával, és ezen úgy balhézott, mintha napokra tűntem volna el. Később elkezdett egyre sűrűbben olyan stílusban beszélni a fiúbarátaimról, ami nekem nagyon nem tetszett. Kerekperec nem mondta ki, hogy ne beszéljek velük, de érződött, hogy ez a célja. Akkor pontosan erre a “szép” jövőképre gondoltam én is, ami válaszként felmerült a kérdés alatt. 😀 Ha meglépném, amit akar (eszem ágában sem volt), akkor úgyis következne a postás, a hentes, a szomszéd, aztán a végén nőkkel se állhatnék szóba, stb… Manipulatív alak volt, szerencsére csak pár hetet töltöttem vele. Az egyik(utolsó) alkalommal, hogy a barátaimat gúnyolta, úgy döntöttem véget vetek a kapcsolatunknak. 😅😂

Azért is született a kérdés, mert (az itteni visszajelzések ellenére, hogy sokkal többen látják ezt jól) velem már többször is megesett, hogy elveszítettem egy barátot, miután lett valakije. Elgondolkodtam, hogy talán velem van baj, és a pártalálásra, családalapításra kellene fókuszálni. Lehet az az élet rendje, hogy a barátok lemorzsolódnak ilyen módon is, nem időhiányból. 🤔 Csak nem fért a fejembe, a birtoklás, irányítás hogyan lehet egészséges kapcsolat. Megnyugodtam, hogy sehogy. (Ezek szerint nem alaptalanul gonoszkodtam magamban, hogy papucsokkal barátkoztam. 😶😂 )

#19 (06:06): Erre nagyon ráéreztél, később szinte biztos erőszakos fajta lett volna. Volt néhány nagyon furcsa megnyilvánulása, olyan lett azoknál a tekintete, hogy rendesen megijedtem. 😬 Ennek ellenére a szakítás békésen zajlott szerencsére (nyilván nem tetszett neki, de nem fenyegetőzött vagy ilyesmi, semmi különös) és azóta se beszéltem vele. Igazából volt benne egy kettősség, gyerekkorában súlyosan bántalmazták. Próbáltam vele beszélgetni ezekről, ha felhozta… Biztosan boldogtalan volt, érződött, de annyira eltorzult már a személyisége, a sérelmeiből is hasznot akart húzni, hogy valaki sajnálja és törődjön vele. Tulajdonra vágyott lényegében, nem társra, hiába ártott ezzel magának ugyanúgy. Görcsösen akart valakit hazugságok árán is, akinél kiharcolja, hogy szeresse őt. Nagyon kevés lettem volna én, vagy bárki hétköznapi ember, hogy segítsen neki. A legtöbb lelki és/vagy testi bántalmazó sajnos hasonló múlt miatt lesz olyan, amilyen. Akikkel ilyenek történnek, csak az esetek töredékében tudnak később normális életet élni. Tehát szinte mindegyikük lehúz magával mást a lejtőn, ha nem is tehet róla teljes mértékben. Szomorú a toxikus emberek háttere, na mindegy is.

Tény, hogy sokan nehezen, de lehet egyáltalán nem szúrják ki, hogy a párjuk zsarolja, irányítja őket. A becsajozás miatt eltűnt barátaim közül kettő csak simán felszívódott, másoktól tudtam meg mi a szitu. Egyikükről totál semmi hír, nem jelentkezett, másikkal az utcán összefutottam. Ő szúrt ki és jött oda, örült nekem, beszélgettünk kivel mi van. Letoltam, hogy miért nem válaszol, ígérgette, hogy majd fog, de nyilván nem tette. 😌😂 A harmadik előkerült miután a lány dobta, és közölte velem, hogy meg volt neki tiltva, hogy beszéljen velem. 🙈 Nem tudtam, sírjak vagy nevessek. 🤦‍♀️🤷‍♀️😂 Ha ez szó szerint így is hangzik el a beszélgetésben, és valaki belemegy, az már nem papucs, hanem szakadt mamusz. 🤦‍♀️ Igaz, hogy mindenki a maga kárán tanul, de azért ezt nem kívánnám, hogy ennyire, izé. 😶