Mit jelent gazdagnak lenni?

Relatív, hogy kinek mi a gazdagság. Én 5 éve még alkalmi melókból éltem, ma meg 700e-1200e között van a bevételem, örököltem is, van két kocsim, az egyik egy 911-es Porsche, tartozásmentesen van saját ingatlanom, presztízs óráim, apróság, de amikor telót cseréltem, megvettem egyösszegben, függetlenül egy iPhone14-est, nem kell szenvednem az élelmiszerárak miatt, az ilyen kaja, rezsi, autózás, ruhavásárlás nem problémák.

Számomra ez gazdagság, ha a korábbi életemet, vagy a sok mai átlagembert veszem alapul, de egy milliárdos NER lovaghoz képest egy kispályás senki vagyok.

Szerintem a fullos gazdagság ott kezdődik, hogy tényleg nem emberi léptékű lóvékhoz férsz hozzá anélkül, hogy meggebedne a biznisz, de szükséged nincs rá, a nagy költségek megvoltak a mindennapi vágyaidra, lenyugodtál újdonsághajszolásban (ugye a vágy oldala a mérlegnek), fenntartási költséget meg lepattanóból kiadja az osztalék, aminek így nagy része csak megy újrabefektetni. Tehát az anyagi lehetőségeid végleg elhúznak a vágyaid és az életstílusod költségeitől, és még növekszik is a bolt...

Te módosabb vagy, de ha lenne középosztályunk, sima polgár lennél, egy nyugati országban egy meglett családi háttérrel. Legalábbis ha nem lepattant szekérút lenne a kocsid alatt.

Persze, hogy teljesen szubjektív, hogy ki mit tekint gazdagságnak. Epiktétosz görög filozófus már kétezer éve megmondta, hogy "Nem az a gazdagság titka, hogy mennyi mindent birtokol az, hanem hogy mennyire kevés dologra vágysz."

További nagyon fontos tényező, hogy vajon tényleg szükséged van-e mindazokra a dolgokra, amiket megveszel, vagy csak azért veszel meg egy csomó mindent, mert azt remélem tőlük, hogy majd boldogabb, elégedettebb leszel tőlük, netán ezektől reméled mások jobb megbecsülését, miközben a valódi belső vágyaid és frusztrációid nemhogy csillapodnak, hanem tovább nőnek, amikor ezek a feleslegesnek bizonyuló vásárlások sem okoznak akkora örömet, mint remélted tőlük - sok esetben a marketing és reklámok hatására.

Itt elég jól leírják, bár főleg inkább a környezeti hatásokra koncentrálnak, hogy magad körül mit látsz, az hogyan befolyásolja (es torzítja el) a saját gazdagságodról alkotott képedet:

[link]

A szakkifejezést nem említi, de hedonic treadmill vagy hedonic adaptation jelenségnek hívják (magyarul nem is tudom - talán élvezeti taposómalom, de magyarul nem találkoztam még vele). Mindegy mennyit dolgozol és küzdesz hogy egy alacsonyabb szintről magasabb szintre juss el, azt a helyzetet is elég hamar megszokod és már nem érzed többé különösnek, nem fogod beérni annyival és még többre vágysz.

Ez összefüggésben van azzal is, ahogyan a gyerekek egy idő után megunják a legjobb régi játékokat is és mindig újabbra vágynak helyettük akkor is, ha már rengeteg áll halmokban. Sőt egyes elméletek szerint a párkapcsolatok megromlása is kapcsolatban áll ezzel a jelenséggel is, bár ott nagyon sok egyéb tényező is szerepet játszik.

Az is érdekes gazdasági szempont ebben a témában, hogy mennyire engedhet és meg tényleg mindazt, amid van. Erről itt egy nagyon jó írás:

[link]

Ez pedig egy nagyon érdekes történet arról, vajon miről lehet felismerni az igazán gazdag embereket és hogyan lehet megkülönböztetni őket azoktól, akik csak gazdagnak látszanak, de valójában nem azok:

[link]

"De mégsem szeretnék belekényelmesedni a jelenlegi helyzetembe, mert az elég veszélyes." - ezt csak az ilyen komfortzónapuffogtató életkócsok hangoztatják, akik szerint csak az élet, ha az ember örökkön örökké nyüstöli magát, megfelelési kényszereknek élve.

Szerintem(!!!) ha megteheted, miért ne kényelmesedhetnél bele, ha úgy is megy a biznsz és megvan az az anyagi színvonal, ami elégedetté tesz.

Ha meg valami változik, akkor úgyis kénytelen az ember is követni,változtatni, de nem kell önszenvedtető módon tenni mindezt.

Kétféle anyagi, pénzkereső metódust különböztetek meg (én, szubjektív, privát vélemény): a

-Töltekezés

és a

-Szintentartás

Amikor éppen el akarunk érni egy célt, pl házvásárlás, autóvásárlás, vagy bármi hasonló, akkor odatesszük magunkat, nyüstölődünk időlegesen, hogy minél hamarabb meglegyen az áhított cél anyagi vonzata.

Mihelyst ezt elértük, ennek a fenntartása már lényegesen kevesebbe kerül, mint összeszedni a rávalót, így lehet picit lazítani, a szintentartáshoz nem kell annyi melót vállalni, így marad energia élvezni a dolgainkat.

Mi veszélyes van abban, ha kenyelmesen élsz és nem találsz ki magadnak mindenféle újabb bullshit célokat amiért meg kell gebedni?

Nekem van hitelmentes lakásom, egy közepfos autóm, barátaim, valamennyi megtakarításom, szabadidőm. Mi kell még?

Kitalálhatnám hogy a lakást fel kell újítani mert a ciki barna konyhabútor helyett menő króm kell, meg az autó is jó lenne ha hibrid lenne és nyaralást is upgradelni kéne egy Dubajra, de őszintén, ha ez abba kerül, hogy többet dolgozzak és kevesebb legyen a szabadidőm, akkor csinálja a faxomse.