Milyen érzés gazdagnak lenni?

Pont ugyan úgy gürizek es dolgozok mint előtte, a hobbiim is ugyan azok

World of warcraft, és mtb xc.

Annyi, hogy az általános közérzetem sokkal nyugodtabb, meg nem idegeskedek a havi nagy bevásárlásnál.

Eleg jo, de nincs mire irigynek lenni, sokkal tobb a felszines kapcsolatom emiatt. Igaz, tudom jol kik azok, akik tenyleg a barataim. De a sok stressz meg ami azzal jar... Nem mindig jo...

Ki lehet egni ebben is, szoval ettol onmagaban nem leszel boldog :(

Röhögj ki ha gondolod de 1. Nem tudom de ha az leszek értesítelek.

2. Nem vágyom autóra, az állandó lustálkodának nagyon rossz hatásai vannak és depresszióssá tehet, nekem jó a sarki pékség is vagy egy pizzázó, a kur*ákat undorítónak tartom úgy ahogy vannak, a habzsidőzsi másnéven gyomorrontás hasmenéssel vagy gyüjtögető életmód lehet. A miegyebek illegális dolgokat enged sejtetni, mint a kábszi.

Az éz szótáramban ez nem a boldogságnál van hanem a leépülésnél.

Nem értem ezeket az elcseszett értékrendeket.

Nekem apukám keres ennyit. Én nem irigykedek, sőt örülök, hogy a mindennapjaimat már nem abban a közegben kell töltenem.

Amúgy abból, hogy valaki sokat keres, miért következik feltétlenül az, hogy elveri a pénzét marhaságokra? Apum vett pár éve egy új 0 km-es Suzukit, wellnessezni 3-4 évente mennek el anyummal valahova, egyetlen étterembe szoktak járni, ami egy ilyen kis otthonos, barátságos vendéglő a városban, luxuskvákra tudtommal nem költ, habzsi-dőzsi és miegyebek alatt nem tudom, mit értesz. Persze nyaralni szoktak menni, minden évben 2 hét tengerpart, de igazából azt hiszem ketten 200.000-ból hozzák ki, az nem feltétlenül luxus. Megy még elég sok pénze a hiteltörlesztőkre, biztosításokra (ház-, egészség-, casco stb stb), megtakarításra, illetve a szüleit támogatja. Semmi extra luxus nincs az életében, inkább félreteszi a "fölös" pénzt, ha van.

Mi a párommal ketten nem keresünk összesen ennyit, de több "luxus" dolog van az életünkben, mert másképp osztjuk be. :D

Visszatérve arra, hogy irigylésre méltó-e az ilyen élet: véleményem szerint nem. Bőven nem. Nálunk a családnak nagyságrendileg be is fellegzett, mikor elkezdett apu jobb munkákat kapni, semmi ideje nem maradt ránk, éjjel járt haza, hónapokat töltött külföldön, otthon is folyton a telefonon lógott, és állandóan, megállás nélkül stresszes volt. (Vagyis gondolom még mindig az, csak azért írom múlt időben, mert nekem szerencsére már nem kell ebben élnem.) Az évi 2 hét nyaraláson kívül el lehet felejteni a szabadidőt, nem tud elszakadni munkából annyi időre.

Az egyetlen amit irigylek tőle, az az hogy van pénze magánkórházra, múltkor tök szép helyen volt jó ellátással, mikor műtötték. Nekünk elég sokat kell orvoshoz mászkálnunk a párommal, és ez például nagyon jó lenne, ha nem az állami vágóhídra tudnánk csak menni. De kb ennyi előnyét látom.