Durva, hogy néha eszembe jut egy srác aki megvert még 23 éve mikor én is srác voltam. Sajnos csak a keresztnevét tudom, meg hogy hol lakott anno. Nagyon rossz érzéseim vannak a mai napig. Jó lenne látni, hogy mi van vele?

Ilyen kérdések elolvasása után látja az ember, miért rabszolga mentalitású a magyar nép és miért tudnak rajta élősködni bizonyos politikusok.

Hát kérdező ha ezt tényleg komolyan gondoltad és nem trollkodásból írtad ki, tényleg komoly bajok vannak a kobakodban.

Egyet kell értsek az egyessel. Brutális, dühítő, elkeserítő az ezen az oldalon megjelenő traumatizált, lelki betegek kérdései. Még elkeserítőbb, hogy nem értik meg, hogy idegenek az interneten, az életük ismerete nélkül nem fognak receptet adni.

Ha nincs a személyes kapcsolatokban ilyen ember, ami szintén tragédia, hogy nincs, akkor pszichológus. Csak még erre is éretlenek vagyunk pszichésen, hogy belássuk, nincs más megoldás.

Utolsó, ahogyan írtam el kell fogadnia inkább, nem is elengednie. Azért fontos megtanulni elengedni dolgokat, mert gyakorlatilag nincs más mód a gyógyulásra. "Nagyon szenvedtem, majd abbahagytam". Igen, közhely. Igen, tudom, hogy nem ilyen egyszerű, de mit kellene, hogy írjak?

Én jól tudom,hogy mindenkinek a ssaját terhe a legnehezebb. Nagyon durva emberi sorsok vannak,de nem mondhatom azt, hogy állj bosszút,majd ugorj ki a huszadikról. Pontosan ismerem azokat a fajta emberi lényeket,akik olyanok mint az,aki a kérdezőt bántotta. Engem is bántottak fizikailag is ezek a fajta emberek. Pontosan tudom,hogy felesleges felkeresni őket. Ha őt furdalná a lelkiismeret, mmár ffelkeresett volna. Ezért írtam amit írtam. Én ezt tettem,nekem bevált, és már nem gondolok rájuk rossz emlékként.Szimplán nem érdekelnek.

Kérdésem továbbra is az, hogy hogyan kell elfogadni, elengedni a dolgokat. Te sem tudod a kivitelezést megfogalmazni. Neked egyszerűen csak sikerült. Neked volt hozzá belső eszköztárad. Akinek nincs szereznie kell.

Gondolom, ha a kérdezőnek lenne, akkor nem írta volna ki.

Mindenki tudja, hogy el kell engedni a dolgokat, de azt nem, hogy hogyan. Ha tudnák, nem lenne ennyi traumatizált, eszköztelen ember. Nem lenne ennyi magánéleti kérdés. Mindenki el tudna ketyegni a saját életeben tele érzelmi tartalékokkal. Ezt nehéz felismerni.