A homofóbiások miért találnak ki szinte kényszeresen valamilyen indokot amivel meg indokolják a gyűlöletüket? Miért nem ismerik be, hogy nincs különösebb indokuk?

Akiknek a vallása tiltja nem homofób, hanem vallásos. Amúgy lehet, hogy én mozgok fura körökben, de mielőtt arról beszélünk, hogy ki kivel szexel már rég jóban vagyunk annyira, hogy ez ne zavarja.

Amúgy amióta szinte kötelező foglalkozni vele engem is zavar. Nem azért, mert ott vannak a filmekben, sorozatokban, hanem azért, mert jó karakterek helyett általában csak odáig jutnak, hogy ő meleg,mintha nem lenne más az ember mögött. Hozzáteszem szerintem ez egy melegnek is sértő lehet.

Két különböző dologról beszélünk. A fóbia az patológiás szintű félelmet jelent. Jó példa a pókfóbia. A homofób esetében teljesen más érzelemről van szó. Ő nem retteg (most tegyük félre a látens homoszexuálisok túlkompenzáló viselkedését, akik a saját beállítódásuktól való rettegést így küzdik le, hogy bebújtatják a gyűlölet és a projekció mögé - van ilyen is, ők egy aleset).

A homofób gyűlöl.

Ez fontos, hiszen így látható, hogy nem a fóbiához érdemes ezt hasonlítani, mivel két teljesen más mechanizmusról van szó.

A homofóbnak van egy igen konzervatív világnézete, és ebbe ez nem fér bele, ezért megveti a melegeket, képtelen ezt elfogadni.

De eleve: az ember egy olyan lény, akinek egy teljes agyi apparátusa fejlődött ki annak érdekében, hogy megvédje a saját énképét és világnézetét, hogy konzisztensnek tűnő módon lássa a világ történéseit saját meggyőződéseivel. Ennek egyik eszköze a racionalizálás, a kimagyarázás - így feljogosíthatod magad a cselekedeteidre, így igazolhatod az attitűdjeid létjogosultságát. Fontos: nem kritérium, hogy ezek a kimagyarázások tökéletesek legyenek. A lényeg, hogy ne kelljen szembesülnöd a saját tökéletlenségeddel.

Ezt nem csak a homofób csinálja, hanem konkrétan mindenki. Diétázol, de megkívánod a csokit: "Na, ezt az egyet még bekapom, majd egy kicsit többet edzek délután!". Futni akarsz tíz kört, de a nyolcadiknál már rottyon vagy: "Fu, abba kell hagynom, mert lehet megsérülök". Megtetszik egy lány, szívesen megismernéd, mégsem szólítod meg: "Áh, úgyis csak elutasítana, múltkor is ez volt!". Látható, hogy a valódi indok más. A valódi indok fenyegető lenne az énképre nézve. Ki szeretné magát falánknak tudni? Ki szeretné magát gyengének tudni? Ki szeretné magát besz@rinak tudni? Melyik homofób szeretné magát gyűlölködőnek tudni?

Ez a kimagyarázás tehát egy énvédő (mondhatni: elhárító) mechanizmus.

Félreértés ne essék, nem védeni akarom a homofóbokat, vagy bármelyik olyan csoportot, aki valamilyen hovatartozás alapján, sztereotíp módon megvet más embercsoportokat. Célom az volt, hogy a mögöttes pszichológiai mechanizmusról írak pár sort.