Volt már részed igazán kínos szituációban? Ha igen, elmesélnéd?

Gyerekként valamiért olyan hülyeséget mondtam tanórán, hogy a macska a lyukban lakik (véletlenül az egér helyett macskát mondtam).

Az egész osztály szánakozva rajtam röhögött, még a tanár is lehülyézett.

Fú, ilyen pénzes sztorim nkem is van.

Diák koromban kinéztem egy pulcsit egy ruhaboltban. Asszem 4500 volt vagy ilyesmi (cirka 13 éve). Úgy volt, hgoy másnap el tudok menni érte megvenni. Igenám, de másnap már napközben jöttem rá, hogy nekem csak 4050 forintom van. Sebaj, kértem kölcsön a csajomtól egy 500-ast. Elmentem a boltba, vittema pulcsit a pulthoz, fizetek. Belemarkoltam az összes papírpénzbe, kiraktam, plusz ksizórtam az aprókat. Tudtam, hogy ez pont elég.

A pultos csaj kissé szerencsétlenük rakosgatta apénzt, motyogott valamit, hogy hát még az apró így vagy mondtam, hogy ha problémás akkor nem gond, nem kell visszaadnia. VÉgül adta a blokkot meg a pulcsit, mentem is isten hírével.

Visszaértem a suliba, és gondoltam elrakom a tárcámba a blokkot mert hátha vissza akarnám vinni. És akkor felfedeztem a kölcsönbe kapott 500ast, amit nem a többi papírpénz mellé tettem.

Azaz lehúztam a boltot 450 forintra és még én éreztem magam gálánsnak, hogy nem tartok igényt a visszajáróra:D

Már írtam a kérdés alá, de ha már kézpénzes sztorik az aktuálisak, egyet én is iderittyentek. Bár ez kicsit unalmas lesz, na sebaj...

Évekkel ezelőtt történt, volt nálam bankkártya. Viszont elfelejtettem, hogy valaki kérte, aznap X órakor csörgessem meg telefonon, a csörgés jelentse azt, hogy akkor jön elém a városba.

Ő valami havi díjért bármennyit tud telefonálni, felesleges, hogy költsek telózásra, sőt, az se fontos, hogy bármelyikőnk hívja a másikat, elég, ha megcsörgetem őt, de azért legyen nálam mobil, vészhelyzet esetére.

Csakhogy a mobiltelómat otthon felejtettem, ezért kerestem egy telefonfülkét. Csakhogy azon vettem észre magam, fémpénzem sincs.

Pont arra járt egyrégi ismerősöm, akivel laza ismerettségben vagyok, tehát mégcsak haveri viszonyban se vagyunk. Azonban azonos helyekre jártunk éveken át, és így ismertük egymást, de elég ritkán váltottunk szót egymással. Azonnal megismert, mosolyogva rám köszönt.

- Figyi, nem tudsz adni KÖLCSÖNBE véletlenül egy 50 forintos érmét? Csak megcsörgetek valakit a fülkében, várok 3 csörgést, lerakom, az 50-esed meg egyből ugyebár visszaadja a fülke, mert meg van beszélve ismerősömmel, jeleztem csörgéssel neki, hogy értem jöhet - szólítottam meg őt.

- Hát.. itt egy kétszázas, tessék - így ő.

- Egy ötvenes is elég, hogy megcsörgessem!

- Jó, de csak kétszázasom van.

- Köszi, várj, fél perc és visszaadom.

- Ja nem kell, nem kell. :) Használd egészséggel! :)

- De hát csak fél percre kell...!

- Nem baj, ajándék neked! :)

- Hát, öö, izé - hebegtem... Köszi, de tényleg csak fél perc, és visszaadja a fülke! Várj egy picit, kérlek!

- Rohannom kell, bocsi!

- Hát, akkor köszi...! :)

Ő viszont már sietett is tovább. Senkit nem akartam lehúzni, így mégis a zsebemben landolt egy kétszázas, mert ugye visszaadta a fülke, miután megcsörgettem vele ismerősömet...

Mondtam, hogy unalmas lesz, csak az előző két sztori miatt pötyögtem le. ;) Az a kettő jobb sztori! :)

Egyszer behivatott a cégtulaj elbeszélgetésre, ahol nem várt dolgok történtek.

Közölte velem, hogy utálnak a kollégák, sz@rul dolgozok, miközben üvöltözött meg káromkodott.

Napokkal később kiderült, hogy nem is utálnak a kollégák... valószínűleg valaki bemártott a tulajnál, azért kaptam a leb@szást...